Mit sem változott az idők folyamán az a réges-régi nézet, miszerint a pénz és a nők körül forog a világ. Legfeljebb annyit, hogy lett harmadik társuk, a televízió. És ez aligha túlzás. Gondoljunk csak bele, mi lenne velünk tévé nélkül
Esténként, sőt napközben is, meg úgy általában. S mi lenne a világgal? Mibe kapaszkodna? Min dühöngene vagy éppen szórakozna? Politikusaival az élen hol élhetné ki perverz, exhibicionista és agresszív hajlamait? Hogyan kommunikálnának egymással országok, világrészek sokszor élőben? A rádión keresztül lehetne ugyan, mint egykoron, csakhogy a kép varázsát, pontosabban a kép és a hang együttes varázsát a rádió nem tudja helyettesíteni. Vissza a dzsungelbe amúgy sincs út, az ember végeredményben előrehalad, még ha ösztöneit tekintve nem is tudja megtagadni sok ezeréves önmagát: a gyűlölködést, öldöklést meg efféle „gonosz dolgokat”, melyekhez bizony sokszor társult a televízió is alig pár évtizedes története alatt.
Jutott mindez eszembe a Szerbiai Rádió és Televízió ötvenéves jubileumán, melynek napját ugyan már korábban, e hó 13-án megünnepelték, de a jubileumi év jegyében a héten újabb meglepetéssel szolgáltak: megkezdték a digitális műsorszórást. Ezt ugyan csak azok élvezhetik, akiknek megfelelő készülékük van, de kétségkívül történelmi pillanat nemcsak az SZRT, hanem a szerbiai televíziózás történetében is. Azon nem kell csodálkozni, hogy erre épp az állami közszolgálati televíziónak tellett, hiszen az előfizetés náluk összpontosul, meg aztán az állami támogatás sem kerülte el soha a házat, még a legzűrzavarosabb időkben sem, vagy még csak akkor nem. A rossz emlékeket félretéve azt hiszem szükségszerűségről van szó, hiszen Európa a digitalizálás útján erőteljes léptekkel halad, Magyarország például 2012 végéig tervezi a teljes átállást az analóg rendszerről, Szerbiában pedig egyelőre ilyen határidőről még nem lehetett hallani. Ettől függetlenül a digitalizálás korunk egyik kihívása, és ez igen érzékenyen érintheti a többi csatornát, nem kevésbé a nézőket, hiszen méregdrága berendezések szükségeltetnek a kifogástalan, zajmentes képminőséget biztosító digitális rendszerhez, melyben nincs szellemkép, villódzás, színtorzulás. Viszont van: sztereó, Dolby Surround, vagy többnyelvű kísérőhang, kényelmes kezelhetőség: menülistából választható ki a kívánt műsor, kötetlen vételi hely, interaktivitás, stb.
A műszaki lehetőségek szinte határtalanná tágultak, és ez biztosítja a televízió további virágzását. Kérdés, hogy a nézők zöme anyagilag követni tudja-e majd ezt a fejlődést. Más kérdés, hogy érdemes-e nagy áldozatot hozni a csúcstechnológiáért, ha a tartalom, mármint a tévéműsor minden előnyével és hátrányával együtt a régi marad. Mennyivel lesz jobb a Jobb élet ünnepélyes tizedik ismétlése digitális szórásban, mint analógban? Na de, a néző úgy is mindent elvisel.
