Kiváló együttműködésnek bizonyult a helytörténész, levéltáros és író találkozása szerkesztőségünkkel. Molnár Tibor zentai szerző ugyanis két évvel ezelőtt, nem sokkal az ötvenhatos forradalom fél évszázados évfordulója előtt megkereste szerkesztőségünket egy kézirattal, mely a Kilátó Könyvek sorozatában látott napvilágot: Az 1956-os forradalom eseményei a vajdasági magyar nyelvű sajtóban címmel. Ezután már szinte magától vetődött fel a téma, az idén negyvenéves évfordulóját jegyző '68-as csehszlovákiai események feldolgozása. A Prágából jelenti a Tanjug, avagy Dubčektől Husákig című kiadványt ugyancsak sikerült jó időzítéssel közzétenni. A szerző, Molnár Tibor ezeket az eseményeket is a napi sajtón, a Magyar Szón keresztül vizsgálta, szinte bizonyítván, hogy a napilap krónikásai egyfajta történelmet is írnak. A kötetet Zenta után a héten Újvidéken is bemutatták, ekkor kérdeztük a szerzőt.
– Egyfajta hivatástudat serkent arra, hogy napi kötelezettségeimen túl behatóbb kutatással is foglalkozzam. Kevés idő jut a kutatásra, publikálásra pedig igazán ritkán nyílik alkalom. Így nagyon örülök, hogy a Magyar Szóval karöltve sikerült közzétennünk immár két kiadványt. Hozzá kell fűznöm, hogy a csehszlovák eseményeket feldolgozó kötet a zentai levéltáros kollégáim közreműködésével készülhetett el, nem csupán az én érdemem.
* Negyven év távlatából ma milyen tanulságokkal szolgál a könyv?
– Számomra rendkívül tanulságos volt a kutatás, hiszen olyan eseményekről van szó, melyekre sokan még elevenen emlékeznek. Viszont olyan részletekre figyelhettem föl, ami kimaradt a tankönyvekből, kiesett a köztudatból is. Meglehetősen konfúzus,zavaros korszak volt a hatvanas évek vége Európa keleti felében, és rendkívül izgalmas az egész világon. Minderre, remélem, sikerült rávilágítani azzal a számos illusztrációval, melyeket a Magyar Szó korabeli számai szolgáltatnak. Izgalmas volt a kutatás olyan szempontból is, hogy hogyan tájékoztatott akkoriban egyetlen napilapunk, mely híven közvetítette az akkori jugoszláv politikai hangulatot is. A kiadvány még teljesebb lett volna, ha sikerül megvalósítani eredeti elképzelésünket, és párhuzamos vizsgálódást végez egy szlovákiai és egy magyarországi kutató is ugyanerre a témára, mert nyilvánvaló, hogy az egykori sajtó nagyon különbözött az események bemutatásában: mást írtak az érintett Csehszlovákiában, mást a katonai erőket is bevető Magyarországon, és mást a belső indulatoktól egyébként is fűtött, viszonylag semleges Jugoszláviában.
* Mennyire tudott az akkori Magyar Szó hiteles, tárgyilagos lenni?
– A lapnak akkoriban nem volt helyszíni tudósítója Csehszlovákiában, így főleg a Tanjug hírügynökségre hivatkozott, és természetesen érződik rajta a központi állami szervek politikája. A keleti blokk országaihoz viszonyítva, szerintem meglehetősen „szabadon” tudósított a lap. Az akkori események sokoldalúan, részletesen, tárgyilagosan jelentek meg, a helyzet jelentőségének és komolyságának átérzésével.
* Bizonyára folytatja kutatásait...
– Természetesen, és ennek akkor lesz igazán értelme, ha kiadó is társul hozzá. Én nem a tiszteletdíjért dolgozom, de ha már összegyűlik az anyag, akkor azt kár nem közkinccsé tenni. Zentán a Dudás Gyula Múzeum és Levéltárbarátok Köre 1961-es megalapítása óta folyamatosan jelentet meg köteteket, már több mint ötven címszónál tart, de, mint tudjuk, a könyv megjelentetéséhez is ugyanaz kell, mint a háborúhoz, pénz, pénz és pénz. Ez pedig soha nincs. Remélem, a Magyar Szóval folytatni tudjuk a megkezdett együttműködést. Talán annyit elárulhatok, hogy a következő témám a magyarországi rendszerváltás lesz.
