A múlt év szeptemberétől szervez előadásokat az iskolai agresszióról a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniója. Miodrag Skrobonja, a szervezet főtitkára elmondta, az iskolákban nyilvános óra keretében hallanak a gyerekek, a tanárok az iskolai agresszióról, s ezeken az órákon olykor a rendőrség, az illetékes minisztérium emberei is részt vesznek. Hallani arról, hogy létezik iskolai agresszió diák-diák és diák-tanár között is, és elmondani, hogy ez mennyire elítélendő dolog, még nem elég. Úgy tűnik, a verbális és fizikai bántalmazás megfékezhetetlen, és egyre gyakoribban azok az esetek, amikor a tanuló támad a tanárra. Mit tehet a bántalmazott tanár? Hogyan védhetik meg magukat?
Mindemellett az említett szakszervezet aláírásgyűjtésbe is kezdett. Ahogy arról már korábban lapunk is beszámolt, el szeretnék érni, hogy a tanárok hivatalos személy státust kapjanak, így az őket ért támadások szigorúbban büntethetőek lennének. Ugyanis a tanároknak jelenleg vajmi kevés eszközük van a tanulók fegyelmezésére, az óráról nem küldhetők ki a rendetlenkedő diákok, hisz egyrészt a tanár feladata lekötni a figyelmüket, másrészt, ha bármi bajuk történik, azt a tanárt teszik felelőssé, akinek az óráját elhagyta. A rakoncátlankodó diák az óráról csakis a szakszolgálatba küldhető, azaz vagy az iskolapszichológushoz vagy az iskolapedagógushoz. Az osztályozás, a megrovók azt gondolnánk, hogy lehetnek fegyelmező eszközök, de vannak olyan tantárgyak, amelyekből nincs osztályozás, mint például a magyar mint környezetnyelv tantárgyból a szerb tannyelvű osztályokban vagy a polgári nevelés tantárgyból, sőt a magaviselet az órákon nem is osztályozható, hanem a tudás, tehát a tanfelszerelést nélkülöző, társait heccelő diáknak nem írható be egyes, mert ez nem a tudásának minősítése lenne, az osztályzat pedig arra való. A megrovókra pedig a tanárok tapasztalatai szerint – fogalmazhatnánk úgy is, hogy nem reagálnak elég érzékenyen a problémás diákok. Persze a tanár egy idő után türelmét veszheti, de hamar meg kell tapasztalnia, hogy ez sem segít. A diákok hozzászoknak a kiabáláshoz, egyszerűen ez lesz a természetes.
– Dolgozunk ezen a terven, de a törvénymódosításra csak a jövő évben kerülhet sor – mondta Miodrag Skrobonja a hivatalos személy státussal kapcsolatban – Már több mint tízezer aláírás gyűlt össze. Legkevesebb 15 ezerre van szükség, hogy a petíció a parlament elé kerülhessen.
ZÁRT ISKOLAUDVAROKAT!
Arról, hogy mit is jelent, mennyiben is segíthet a hivatalos személy státusa, Miodrag Protić, Vajdasági Tanügyi Dolgozók Szakszervezete újvidéki szervezetének elnöke elmondta, a fiatalkorúak minden agresszív megnyilvánulása – legyen az verbális vagy fizikai – büntetőjogilag szankcionálva lehessen. Emellett ez a szakszervezet amellett kardoskodik, hogy az iskolaudvarok zárva legyenek, hogy ellenőrzés nélkül kívülálló személy ne tudjon bejutni.
– Az iskolaudvarokban kellene létesíteni uzsonnázót, fénymásolót, papírkereskedést, hogy a diákok egyáltalán ne hagyják el az iskolaudvart. A törvény előírja, hogy az iskola épületéhez 200 métertől közelebb nem lehet sportfogadó iroda, kocsma, kávézó, mégis akad ilyesmire példa. El kell érni, hogy ezeket bezárják, és azt is, hogy ne nyíljon ki hasonló létesítmény az iskola közelében.
MILYEN IS A JÓ TANÁR?
Arról, hogy egy tanárnak milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie, ahhoz, hogy ne „kezdhessék ki” a gyerekek, Juriga Zsuzsanna iskolapszichológust kérdeztük. Szerinte karakán embernek kell lennie, aki határozottan tudja, hogy ő a hajóskapitány, az ő kezében van a gyeplő, és az osztály viselkedéséhez mérten lazíthat rajta. Mint Zsuzsanna mondja, a diákok rövid időn belül letesztelik a tanárt, keresik rajta a fogási pontokat, hogyan, milyen módon lehet bosszantani a tanárt, s ha megtalálják a módszert, az futótűzként terjed a diákok és a generációk között is. A demokráciához fel kell nőni, hangsúlyozza Zsuzsanna, s ha egy közösség még nem érett a demokráciára, akkor maga a tanár az egyszemélyes demokrácia, aki megbeszéli a gyerekekkel a játékszabályokat. Legfontosabb a következetesség és az igazságosság. A diákoknak nem a szigorú tanárok ellen van kifogásuk, hanem azok ellen, akik egyszer ilyenek, másszor olyanok.
– Az is probléma, hogy a tanári munkahely betöltéséhez elég az oklevél, azt már sehol senki sem ellenőrzi le, hogy milyen is maga az ember, nem mérik le, hogy rendelkezik-e a megfelelő tulajdonságokkal. A rendetlenkedő diákokat le kell tudni szerelni. Persze ez nem egyszerű feladat. Már az általános iskolások is tisztában vannak a jogaikkal, mellesleg őket el is kényeztetik. Viszont fordítsuk meg a dolgokat. Nekem, mint tanárnak, jogom van dolgozni, megkeresni a kenyérre valót, s ezt úgy tehetem meg, ha a diákokat tanítom, akiknek meg nincs joguk megakadályozni, hogy éljek a saját jogaimmal. Ezt el is mondtam a tanítványaimnak – mondta az iskolapszichológus, aki szerint a nevelés a családban kezdődik, nem hétéves korban, az iskolában – Egy felmérés szerint egy munkaviszonyban lévő szülő átlagosan napi 7 percet tölt a gyerekével. Ebbe ugyan mennyi nevelés férhet bele?! Sajnos sokszor a szülő-gyerek és szülő-szülő viszonyokban sincs meg a megbecsülés, s ezt a tiszteletlenséget hozza magával az iskolába egy-egy diák. A probléma ott kezdődik, ha otthon magától a szülőtől hall negatív véleményt a tanárokról. Mert ilyen is van. És vannak befolyásos szülők is, akik megfélemlíthetik az igazgatókat, tanárokat, akik között pedig vannak konfliktuskerülő magatartásúak, egyszerűen nem merik vagy nem is akarják észrevenni a problémákat. Hogy mi lehet a megoldás? Az öntudatos magatartás, a magabiztos tanári kiállás, mert egy diák már abban a pillanatban felméri a tanárt, amikor az az első órán belép az osztályterembe.
