Nagy botrány volt három évvel ezelőtt a magyar köztévé háza táján, amikor az esti Híradóból kiűzték Acél Annát, Varga Editet, Nagy Juditot, Novodomszky Évát, vagyis a női műsorvezetőket, mert kevésbé hitelesek, mint férfi társaik. Ezért sokan Pálffy Istvánt hibáztatták, ő viszont azzal mentette ki magát, hogy semmi köze a döntéshez, bár egyetért a célokkal, melyeket szolgál. Azt, hogy valami újdonsággal növeljék a híradó nézettségét, mely akkoriban igen alacsony szinten volt. Nem sokkal később mégis visszatértek a nők a legütőképesebb terminusban sugárzott híradóba. A köztévé talán belátta: a nézettség nem kizárólag a műsorvezető érdeme. A jó híradóhoz elsősorban jó csapat kell: szerkesztő, újságírók, operatőrök, vágók, adásrendező... S ebben férfiak, nők egyaránt jól teljesíthetnek.
A magyarországi, vagy a szerbiai tévécsatornák mostani híradóiban nagy átlagban úgy tűnik, egyik nem sincs alulprezentálva. Sőt, lehet a nők még túlsúlyban is vannak. A szórakoztató vagy a kontaktműsorok terén szintúgy. Viszont az igazi sztárszerep mégis, mintha a férfiaknak járna ki még mindig. A fiatal nemzedékben gondolkodva itt van például Till Attila, Sebestyén Balázs, a műsorvezető szerepében tetszelgő színész Stohl András, vagy Győzike a magyar tévé egén, aztán Ivan Zeljković, Milan Kalinić, netán Ognjen Amidžić, Nikola Đuričko a szerb tévé műsoraiban. Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy nincsenek „kimagasló” női teljesítmények: Borbás Mária, vagy Liptai Claudia, Mónika, Olivera Kovačević, Mira Adanja-Polak, Nataša Miljković..., mind-mind olyan műsorok házigazdái, melyeket a nézők egy-egy rétege igencsak kedvel.
A fiúkhoz visszakanyarodva szembeötlő, hogy mindegyik felsorolt személyre a hanyag elegancia, az érzékeny, vagy éppen pimasz szellemesség és a bohóckodás jellemző. A tipp bevált valamennyiüknél, bár így sem húzhatók egy kaptafára. Csak hasonlóra. Az a bizonyos hanyagság, bohóckodás, avagy néha közvetlenségből „közvetlenkedésbe” átcsapó viselkedés jól bejött, a nézettségi indexek szerint az utóbbi idők legsikeresebb műsorai épp azok, melyeket ilyen fajta műsorvezetők irányítanak. S ezek természetesen főleg férfiak. Hogyan is hatna egy női műsorvezető lezser törökülésben a kamera előtt a farmeréből kilógó inggel? Egyelőre ezt nehéz elképzelni. Hogy őszinte legyek, engem ennek a férfi változata is meglep. Kedd este Ognjen Amidžićot „csíptem el” (Ami G-show) ilyen kiadásban a Pink TV-n. Nem mással, mint Novak Đoković teniszcsillaggal családias, enyhe hanyagsággal berendezett stúdióban kuporgott a szőnyegen. A műsor vezetője a szó szoros értelmében produkálta magát: kifejezetten arról faggatta népszerű vendégét, amiről az általában nem beszél a nyilvánosság előtt. De még énekelt, gitározott is, bizony egyszer-máskor belepirult, mindent egybevetve, mégis állta a sarat.
Állítólag ez a divat. A világ televíziózásában a „közvetlenkedő”, a nyers, durva stílus vált irányadóvá. Mint az életben általában. Miért lenne épp a tévé világa, vagy épp ez az égtáj kivétel? És hogy ez a terep a férfi műsorvezetőké? Ne csodálkozzunk, nem tehetnek róla.
