2024. augusztus 18., vasárnap

Színházi pillanatok

Saighmeister Peity Laura rajzai Szabadkán, a Soltis Stúdióban

Két hónapig Saighmeister Peity Laura színházi ihletettségű rajzai fogadják a szabadkai Sárgaházban levő Soltis Lajos Stúdióba betérőket. Laura középiskolás kora óta aktívan követi a színházi életet Szabadkán, Magyarkanizsán, Budapesten is járt színházba, többször megfordult a belgrádi BITEF-en.

– Valahol része az életemnek a színház, sok színész, rendező barátom is van. Belefonódott az életembe, így a képeimbe is ez az egész színházi miliő. Inspirál. Ugyanúgy, ahogy vannak sorozataim a fákról, a természetről. A természettel való kapcsolatom is nagyon fontos számomra. Tudom, hogy még sokáig fogok foglalkozni a természettel is – mondja Laura, akitől azt is megtudjuk, a gyors vonásokkal készült képek egy saját szűrőn átengedett színházi pillanatok. Nem konkrét előadás részletei.

Rózsaszínű képek a rózsaszínű falakon.

– A rózsaszín már régóta van. Nem tudatosan. Ez jött. Alapnak rózsaszínt használok szívesen, de más színek is vannak, csak talán nem olyan intenzitással.

Huszonegy gyorsan készült rajz.

– Fontos nekem, hogy gyorsan készüljenek a képek. Amikor olajképeket készítek, akkor is gyorsan dolgozom, mert azt vettem észre, hogy ha tovább dolgozok egy képen, akkor az idő elhúz attól az érzéstől. Túlgondolom. Hozzáadok olyan dolgokat, ami nem igaz. Én úgy érzem, hogy egyelőre úgy tudom megfogni az igazságot, ha gyorsan dolgozom. Egyszerre több úton járok. Egymástól távol álló témákkal is kísérletezem, távol álló technikákkal is. Egy idő után, ahogy érzem, hogy belefulladok egy bizonyos témakörbe vagy egy bizonyos technikába, akkor valami újat kell kezdenem. Azután vissza lehet térni a korábbi alkotásokhoz. Itt is van két kép, amelyek még 1997-ben készültek. Korábban is foglalkoztam színházi témával. Azért is tettem ide ezeket, mert így egy kicsit össze lehet hasonlítani a korábbi technikákat a mostanival. A képek zöme egyébként ebben az évben készült.

Laura Magyarkanizsán él. Azt mondja, nagyon sokat tud az életteréből meríteni. Tisza, természet emberek, s persze színház. Az első pillanattól kezdve szerette Kanizsát. Abszolút inspiratív város. Folyamatosan alkot, de csak évente, kétévente jelenik meg kiállítással. Ezt, mint mondja, egyáltalán nem kiesésnek éli meg. Ilyen típus. Olyan, aki meleg mosollyal fogadja a tárlatára érkezőket, akár régi ismerős, barát legyen, akár új arc. S ez az új arc talán legközelebb már nem is lesz új, amikor Laura újabb kiállítására is kíváncsi lesz. És miért ne lenne?