Különleges kiállítás nyílt a Szabadkai Városi Múzeumban. Két apropója volt: Székely Tibor születésének 110. évfordulója, ezenfelül pedig 50 évvel ezelőtt lett a szabadkai Városi Múzeum igazgatója. Az Óceánia című tárlatot az érdeklődők december végéig tekinthetik meg. A szabadkai kiállítás egyébként csak egy része a gyűjteménynek, ugyanis az a tárgyegyüttes, amelyet Székely Tibor életében összegyűjtött, másik két helyen található meg: a Zágrábi Néprajzi Múzeumban, valamint a Zentai Városi Múzeumban. Az esemény megnyitóján beszédet mondott Mihájlovity Anikó, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója, Simon Vuletić Viktória, a Szabadkai Városi Múzeum múzeumi tanácsosa és a kiállítás kurátora, Marija Živković a Zágrábi Néprajzi Múzeum főmuzeológusa, valamint Pejin Attila, a Zentai Városi Múzeum igazgatója is.
Mihájlovity Anikó elmondta: a múzeumnak sokat számít Székely Tibor, nemcsak azért, mert a múzeum egykori igazgatójáról beszélünk, hanem mert olyan érzettel, elszántsággal, kíváncsisággal gazdagította világunkat, ami elődeit nem jellemezte. Nagy világutazó volt. Figyelt arra, hogy a tárgyak a gyűjteményben ne legyenek egyhangúak, egyformák, vagy akár helyi jellegűek. A külföldre való utazás mindig nehéz volt, most sincs ez másképp. Gyűjteményének köszönhetően most mi is láthatunk a világból egy darabot.
Fotó: Molnár Edvárd
Mint ismeretes, Székely Tibor zsidó származású felfedező, író és világutazó volt. Az egész világon tett nagyobb utakat. Anyanyelve a magyar volt, de élete során több nyelvet is beszélt. Számos könyvet, esszét és novellát írt eszperantó, spanyol és szerb-horvát nyelven is. 1922-ben a Vajdaságban Nagykikindán elvégezte az általános iskolát, Montenegróban pedig a gimnáziumot. Az egyetemet már Zágrábban jogi szakon fejezte be. 1939-ben Argentínába ment az ott élő jugoszláv emigránsokról tudósítani, majd ott is maradt utazóként több évig. 1962-ben indult első afrikai útjára. 1972-ben költözött Szabadkára, ahol a szabadkai Városi Múzeum igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig. Halála után szintén Szabadkán temették el.
Simon Vuletić Viktória, a kiállítás kurátora elmondta, Székely Tibor számára fontosak voltak a gyerekek, így nagy hangsúlyt fektetett a pedagógiára is. Ezért is vannak sokan, akik Szabadkán emlékeznek rá, mert gyerekek voltak, amikor a világutazó előadásokat tartott iskolákban. Székely Tibor célja ezzel az volt, hogy a gyerekek kiskorukban megszeressék, megismerjék a világot, hogy ne féljenek az ismeretlen dolgoktól.
A szabadkai kiállításon láthatók könyvek, katalógusok, az írógépe, térképek. Legérdekesebb látványosság a két utazóbőröndje. Mindig is az egyszerű dolgokat gyűjtött, mint például a hangszereket. Úgy vélte, a zene és a művészet mindig az emberek lelkét mutatja meg. De számtalan fejfedő és különféle maszk is megtalálható a gyűjteményében.
Pejin Attila lapunknak elmondta: Székely Tibornak születtek nagyon jó útleírásai. A mi nemzedékünk ezen nőtt fel. Csodálatos az, hogy mi is kaptunk valamit, abból a kalandvágyból, ami őt jellemezte. A kalandor Székely Tibor humanista módon viszonyult a világhoz. Sokáig nem tudott egy helyben maradni, az hajtotta, hogy minél többféle embert ismerjen meg. Ez a mai turistáknak is fontos tanulság, hogy ne csak az épített örökséget, a holt tárgyakat figyeljük egy út során, hanem az őket körülvevő embereket is. Mivel ők mindig változnak, de sok tulajdonságot hordoznak a múltból is. Ez a tanulsága az egész Székely-gyűjteménynek, mondta Pejin Attila.
Fotó: Molnár Edvárd
Székely Tiborról a megnyitón elhangzott, hogy nagy humanista volt, ehhez minden bizonnyal hozzájárult az, hogy nehéz családi sorsa volt, ugyanis, amikor ő Argentínában kutatott, a családja koncentrációs táborba került. Csak az idősebb testvére élte túl. Ez is motiválta a későbbiekben, hogy megtalálja az emberek, népek közötti kapcsolatot. Nagy eszperantista is volt, mert úgy gondolta, a közös nyelv az embereket egymáshoz közelebb hozza.
Nyitókép: Molnár Edvárd
