Az emlékpark a mostani Svetozar Marković Gimnázium épülete előtt helyezkedne el, ahová korábban Kosztolányi Dezső is tanulni járt. Lovas Ildikó, az MNT művelődési tanácsosa arról számolt be, hogy öt év után végre elmondhatjuk, nincs nagyobb akadálya a terv megvalósulásának. Az elmúlt öt évről és az új fejleményekről is szólt:
– Az Aracs társadalmi szervezet képviseletében 2009 decemberében Gubás Ágota látogatott el hozzám, és elkísérte őt Dudás Sándor Magyarországon élő szobrász. Akkoriban városi művelődési tanácsos voltam, és arról beszélgettünk, milyen jó lenne, ha Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulójára egy egész alakos szobrot emelne a város. A politikai helyzet akkortájt úgy alakult, hogy 2010-ben a VMSZ kivonult az önkormányzatból, a következő időszakban pedig nem mutatkozott nyitottság ezt a tervet illetően. Közben az Aracs társadalmi szervezet egyik új alelnöke Pfeiffer Márta lett, ő 2011-ben megkeresett a Magyar Nemzeti Tanácsban, és véleményem kérte a Kosztolányinak való emlékállítást illetően. Nyitott ajtókat döngettünk, hiszen nekem ez szívügyem. Egykori gimnazistaként, irodalmárként és a város szellemiségének megőrzése szempontjából is kötelességünknek érzem, hogy emléket állítsunk annak a költőnek, aki a merészséget, a nyitottságot, a művészi szabadságot, az ifjúkori lázadást és a kitörést jelképezi. Mindez Kosztolányi, akit kirúgtak a gimnáziumból az önképzőköri munkája miatt, mert nem hagyta bírálni a saját versét, általa a művészi öntörvényűségnek állítunk emléket. Pfeiffer Márta érdeklődése jó érzéssel töltött el, a megdöbbenés után, amikor szintén 2011-ben a Magyar Szóban elolvastam, hogy az Aracs társadalmi szervezet egész alakos Kosztolányi szobrot szeretne emelni, és egyáltalán nem lett említve, hogy mi erről beszéltünk, és elvi megegyezést kötöttünk. A továbbiakba Pfeiffer Mártával még közakadozási akciót is szerveztünk – mondta Lovas Ildikó.
– Időközben nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz elég pénzünk szerződtetni Dudás Sándort, hiszen Magyarországon él és alkot, körülményes a szoborszállítás, meg még számos anyagi vonzata van. Szarapka Tiborral viszont hosszú ideje együttműködünk, elkezdtünk tehát Kosztolányiról beszélni, rengeteg cikket, fényképet néztünk át, amelyeket Beszédes Valériától kaptunk, majd másfél év után elvállalta a szoborkészítést – fejtette ki, majd visszatérve a 2011-es évekre, az akkori önkormányzat hozzáállásáról szólt.
– Elkezdtünk levelezni az önkormányzattal is, de a szoborbizottság akkori elnöke, Sepsey Csaba, visszautasította az ötletet. A Magyar Szó ekkortájt szólította meg Vass Gézát, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet Igazgatóját, aki azt nyilatkozta, hogy műemlékvédelmi szempontból ennek nincs akadálya, de jó lenne, ha illeszkedne a tér hangulatához. Vass Géza és az intézet véleményét meghallgatva, továbbá Szarapka Tiborral beszélgetve megszületett a Kosztolányi-emlékpark ötlete, amely egy 300 négyzetméteres területet foglalna magába a Svetozar Marković Gimnázium előtt. Az a terület egyébként is balesetveszélyes, nem teljesen egyértelmű a közlekedési szabályok szempontjából sem. Itt lenne a park egy emelkedőn, amikor ugyanis 2009-ben elkezdtük tervezni, az építésügyi igazgatóság szakemberei megvizsgálták a teret, és azt mondták, hogy csak a felszíni építkezés elképzelhető. A park végén lenne Kosztolányi egész alakos szobra, amelynek munkacíme: A gimnazista. A szobor ellen az is kifogás volt, hogy ott van már az Almási Gábor-féle mellszobor, amelyet 1985-ben, Kosztolányi születésének századik évfordulójára, Dévavári Zoltán kezdeményezésére állítottak fel. Ezt a magyar–szerb külügyminisztérium helyezte el, törvény által védett, úgymond elmozdíthatatlan, ezért ott is marad, és továbbra is lehet koszorúzni. Az egész alakos, fiatal Kosztolányit ábrázoló szobor viszont egy egészen más szellemi kommunikációt valósítana meg, és más művészi üzenetet továbbítana. Ez a fiatalság tere lenne – hangsúlyozta, és a projektum támogatásáról is beszélt.
– Az elmúlt két évben Szűcs Balázzsal, az MNT általános jogi ügyek tanácsosával folyamatosan pályáztunk, és 10 millió forintot sikerült szereznünk erre a projektumra. Most ott tartunk, hogy megvalósulhat, de szükség van még arra, hogy a város ebben európai elvárásokhoz mérten legyen partner, megadja az építkezési engedélyt, és Szarapka Tibor eszmei terve alapján kidolgozza a szükséges dokumentumokat. Korhecz Tamás, az MNT elnöke járt már Modest Dulić polgármesternél, aki azt mondta, hogy támogatja az MNT-t ebben projektumban. Ez lényeges, mert a partnerség szempontjából szükségesek azok a dokumentumok, amelyeket csak a város dolgoztathat ki, anyagi hozzájárulást pedig nem is kérünk. Az elmúlt évekhez képest hatalmas előrelépés lenne, ha a város és az MNT partnerként valósítaná meg ezt a tervet. Az üggyel kapcsolatban Kerekes Sándorral, Szabadka nyilvános emlékműveinek fenntartásával megbízott bizottság elnökével is beszélgettünk, aki – épp akkortájt, amikor Korhecz Tamás a polgármesternél járt –, felkérte a nemzeti tanácsokat, hogy készítsenek listát a fontosnak tartott projektumaikról. Kerekes Sándor arról biztosított, hogy sem ő, sem pedig a bizottság nem látja akadályát a terv kivitelezésének. Nagyon szeretnénk tehát, ha az emlékpark jövő év márciusára megvalósulna, de ez még csak reménykedés.
Szarapka Tibor szobrászművész a készülő szoborról és a parkról osztotta meg velünk gondolatait:
– Először úgy gondoltam, hogy jobb lenne az idősebb Kosztolányit megformázni, mert az emberek úgy ismerik leginkább. Azután Lovas Ildikóval beszélgetve arra jutottunk, hogy az egész park üzenetéhez jobban illene, ha fiatalon ábrázolnám. A szoborkészítéshez márciusban fogtam hozzá, és június végére tervezem befejezni. Nem szokásom ennyire elhúzni egyetlen feladatot sem, de kihívást jelentett, ezért közben sokat olvastam róla, nézegettem a képeit. Nagyon érdekes fiatalember lehetett, szemrevalóan magas, 192 centi. A szobor is inkább a művészi lazaságát hangsúlyozza, egy lábára támaszkodik majd, egyik keze pedig zsebben lesz. A parkot is elterveztem, közben sokat gondolva arra, hogy a diákok majd kiülnek a padokra, és nagyokat beszélgetnek.
