Mladomir Puriša Đorđević filmrendező és forgatókönyvíró november 23-án, 99 éves korában hunyt el Belgrádban. Az egyik legkiemelkedőbb szerb és jugoszláv filmes alkotó volt.
A háború után újságíróként kezdett dolgozni, majd a Filmske novosti szerkesztője lett, később pedig dokumentumfilmeket kezdett rendezni. Đorđević több mint 18 játékfilmet, öt tévéfilmet és több mint 50 rövidfilmet és dokumentumfilmet készített. Az 1966-ban készült Az álom című filmje bekerült a 17. berlini nemzetközi filmfesztivál díjazottjai közé, míg A reggel a pulai filmfesztiválon Arany Aréna díjban részesült. Mladomir Puriša Đorđević nevéhez továbbá olyan filmek kapcsolódnak, mint a Pavle Pavlović, a Lány, a Dél vagy a Kerékpárosok.
Három színdarabot, tíz regényt jelentetett meg, filmjeiért számos hazai és nemzetközi díjat kapott a különböző fesztiválokon Velencétől Berlinen és Moszkván át Rio de Janeiróig. A pulai Arany Arénát a Jutro (1967) című film rendezéséért kapta, a Szerbiai Filmkritikusok Szövetségének Életműdíját (2012) is elnyerte, 2016-ban, a Vrnjačka Banjai Filmforgatókönyv Fesztiválon Tango je tužna misao koja se pleše (1997) című filméért részesült díjban, 2019-ben a sopoti filmfesztivál életműdíjjal ismerte el pályafutását. A 2020-as Kustendorf Future Awardnak is nyertese. A nyáron egy új játékfilmet forgatott, amelyhez alapul Branimir Šćepanović Usta puna zemlje című regénye szolgált.
