A bánáti szórvány egyik komoly gondja az, hogy a magyar szigetek egymástól, és az oktatási központoktól is viszonylag nagy távolságra vannak, a másik komoly a csökkenő népszaporulat. Mindez a legdélibb végeken, közöttük Ürményházán, hatványozottan van jelen. Hogyan felvenni a harcot ellene? Roppant összetett kérdés, szinte lehetetlen megoldást találni rá. Az egyetlen kézzelfogható megoldásnak egyelőre a diáksegélyezési és kollégiumi rendszer bizonyult, melynek kialakításán sokan fáradoztak és fenntartásán továbbra is fáradoznak. Nem kevésbé fontos az átgondolt szakmai-felvilágosító munka, ami meggyőzi a szülőket és a diákokat, hogy miért fontos az anyanyelven való tanulás.
Dulka Andor, a Szórvány Alapítvány kurátora és a Bánáti Iskolaalap koordinátora, feleségével Viola Lujza tanárnővel már csak azzal is sokat tett a szórványtelepülés magyar nyelvű iskolájának megőrzéséért, hogy odaköltözött. Azóta is, mindketten igen aktívan részt vesznek a kis közösség életében. Dulka Andor lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy a délvidéki magyarság mintegy 30%-a szórványban él, és a szórványosodás egyre északabbi vidékeket érint.
A hogyan és mi teheti vonzóvá a magyar oktatást a szórványban kérdést Dulka Andor rég megválaszolta: önálló magyar iskolarendszer, képzett és jól felkészült tanári kar kell, jobban felszerelt iskolák – pályázatok révén, a Szülőföldön magyarul program anyagi támogatása, a magyarság számára jelentős iskolaközpontokban és szórványközpontokban olcsó kollégiumi ellátás biztosítása, hatékony diáksegélyezés és önsegélyezési rendszer kiépítése, amely ösztönzi a diákságot arra, hogy minél magasabb képzettségi szintig tervezhesse tanulmányait, és mikrobusz projektum is szükséges.
– Tagadhatatlan, hogy vannak eredményeink – mondja. – Dél-Bánságban mintegy 14–15 ezer magyar él és három helység általános iskolájában folyik magyar nyelvű oktatás: az al-dunai székely településen, Székelykevén, Torontálvásárhelyen és Ürményházán. Ez nem jelent teljes értékű magyar nyelvű oktatást, mert szinte minden iskolában néhány tantárgyat nem magyar nyelven tanulnak a diákok, részben magyar szaktanárhiány miatt, részben pedig a nem magyar pedagógusok órahiányát a magyar tagozatokon egészítik ki. Ez a tényező és az égető magyar szaktanárhiány hátrányosan befolyásolja a szórványvidéki diákok továbbtanulási esélyeit. Két faluban, Nezsényben és a mintegy 250, szinte teljesen magyar nemzetiségűek lakta Udvarszálláson működik egy-egy osztatlan tagozat, ami azt jelenti, hogy elsőtől negyedik osztályig egy tanító foglakozik a gyerekekkel. Ezen tagozatok összlétszáma 9–11 tanuló között ingadozik. Ezek a tanulók 5. osztálytól szerb tagozaton folytathatják tanulmányaikat, mert a legközelebbi magyar nyolcosztályos felső tagozatos iskola 42, illetve 70 km-re van. Az ő esetükben egy sajátos, externátusi elhelyezésben rejlik a lehetőség a magyar nyelvű továbbtanulásban. Távlati célunk, hogy Nagybecskereken létrejöjjön egy jó színvonalú, önálló magyar iskolaközpont, ahol egy helyszínen lehetne megoldani a városban lévő magyar tagozatok működtetését az óvodától az érettségiig. Így kevesebb magyar gyerek „veszne” el, és erősödne a magyar oktatás iránti igény. Ennek megvalósulásához azonban a délvidéki politikusok, az egyház és a civil szféra nagy összefogására lenne szükség – vallja.
A kiszáradt versec-alibunári mocsár területén fekvő Ürményházán sok más vajdasági településhez hasonlóan a népszaporulattal nem dicsekedhetnek, de azzal igen, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek anyanyelvükön tanulnak a helybeli általános iskolában. Az 1833 óta folyamatosan működő iskolában az idei tanévben 74 tanuló jár, ebből 47 alsós, 27 pedig felsős. A magyar nyelvű oktatás folyamatos, bár voltak hullámvölgyek is, a hetvenes évek közepétől ugyanis a felső tagozatosok a zichyfalvi szép új iskolába kényszerültek, de 1995-ben visszahelyezték a tagozatot, még ha bizonyos években igen kevés is a diák. Az alsó osztályokban összevont tagozatokon 28-an tanulnak a magyar és 19-en a szerb tagozaton – mondja Rózsa Ilona tanítónő. Több mint három évtizedes pedagógusi tapasztalata mondatja vele, hogy érdekes ez a megoszlás. A 19 fős szerb alsósok között ugyanis csak 1 diák teljesen szerb ajkú, a többiek vegyes házasságból származnak. Ez esetben a szülő magyar-szerb vegyes házasság esetén nem ürményházi magyarok közül került ki. Amennyiben a vegyes házasságban a magyar szülő helybeli születésű, gyerekét szinte törvényszerűen magyar tagozatra íratja. Ez egyike a helybeli sajátosságoknak, amihez társult egy újabb is: szociális gondozottakat fogad be a munkalehetőség nélkül maradt, főleg mezőgazdasági termelésből élő ürményházi családok egy része. Az állam fizet a gyerekek eltartásáért, így a család anyagi biztonsága javul. Csakhogy ezeket a gyerekeket, még ha magyar ajkúak, és tiszta magyar családhoz is kerülnek, szerb nyelvű tagozaton taníttatják.
– Felelősségteljesen jelenthetem ki, mert megfigyeléssel, sőt utánajárással jöttem rá, hogy íratlan szabály, kötelező érvényű minden szociális gondozott esetében a szerb nyelvű taníttatás – mondta Rózsa Ilona, aki a zichyfalvi (Plandište) képviselő-testület polgári csoportosulás által jelölt képviselője is. – Én nem vagyok helybeli születésű, de olyan régóta élek itt, hogy állíthatom, az iskola a falu lelke. Ezt az itteni pedagógusok és a falubeliek is mindig tudták. Az ürményházi sziget minden időben kiállt az iskola mellett. Egyszerű, dolgos emberek lakják a falut, de tudatában vannak annak, hogy mit jelent az iskola egy ilyen kis településen. Meg kell jegyeznem, hogy ez a lelkesedés talán a nehéz anyagi helyzet miatt gyengült az utóbbi időben, s emiatt az iskolaépület igen rossz állapotban van.
Ottjártunkkor magunk is meggyőződhettünk minderről, de arról is, hogy a Tartományi Nagyberuházási Alap nem véletlenül támogatja 100 000 euróval az iskola felújítását, amihez a község újabb összegekkel járult hozzá, annak ellenére, hogy Vajdaság legszegényebb községe. Ugyanennyit kap a helybeli művelődési ház, és a római katolikus egyházközösség temploma is, így várhatólag idén már megfiatalodik a falu, legalábbis épületek tekintetében. Remény van arra is, hogy a tavalyihoz viszonyítva, amikor csupán egy újszülött örvendeztette meg környezetét, idén legalább négyszer lesz alkalom ünneplésre. A tanítók számítása szerint hét év múlva legalább négy elsősük lesz, de az év végéig bőven van idő, javulhat még az arány.
