Az elmúlt három évben közreadott sok-sok ezer magyar nyelvű kötetből ezret fog kiválasztani egy kilencfős bizottság, melyek közül hatszáz könyvtár válogathat, vásárolhat az anyaországban és határon túl. Ez maga a Márai-program, mely többéves elképzelés nyomán válhat valóra. A program január 1-jével hivatalosan életbe lépett, s ennek értelmében máris pályázhatnának a kiadók, sőt ezt követően a nyáron és a karácsony előtti könyvvásár idején is. Mégsem pályáznak, sőt alig tudnak valamit a program indulásáról, merthogy: hiába a biztos anyagi keret, hiába a megfelelő rendelkezés, a program még Magyarországon sem indult be.
Pedig számunkra különösen kedvezően hangzik a meghirdetett program, az, hogy az elmúlt három év könyvtermésével nemcsak anyaországi, hanem határon túli magyar könyvkiadók is pályázhatnak a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA). A Márai-program a tervek szerint egy átfogó, határokon átnyúló könyvtámogatási rendszer lesz, ami elősegíti, hogy a nemzeti kultúrkincs szempontjából fontos kötetek széles körben hozzáférhetők legyenek a könyvtárakban. A kezdeményezés nem egyszerűen a könyvtárak támogatásáról szól, inkább egy átfogó könyvtámogatási rendszer, amely elősegíti, hogy a nemzeti kultúrkincs szempontjából fontos kötetek széles körben hozzáférhetőek legyenek a magyarországi és a határon túli olvasók számára.A program szerint induláskor a részt vevő könyvtárak egy 1000 címet tartalmazó listáról rendelhetnek, amely 40 százalékban klasszikus és kortárs szépirodalmat, illetve gyermek- és ifjúsági műveket, 60 százalékban tudományos és szakkönyveket, valamint ismeretterjesztő kiadványokat és kézikönyveket tartalmaz majd. Minderről a magyar parlament döntött tavaly, s határozott az NKA pénzeléséről is, és azt stabilabb alapokra helyezte. Az alapot az idei évtől az ötöslottó játékadójának nem kevesebb mint kilencven százalékából finanszírozzák, ami éves szinten kb. 10 milliárd forint bevételt jelent a kultúrának, az eddiginél 1,5 milliárd forinttal több pénzt. Nem véletlenül mondják máris, hogy lottón nyert kultúrtámogatásról van szó.
Mindez csak derűlátásra adott okot, amit tovább tápláltak a már korábban felröppent hírek, miszerint végre biztonságba kerülnek majd azok a kis könyvkiadók, amelyek értékes műveket adnak ki pár száz példányban, továbbá jó lesz, mert a szerzők végre rendesebben ki lesznek fizetve, és azért is, mert a könyvek gyorsan bekerülnek a könyvtárakba, még akkor, amikor „frissek”, és az újságok írnak róluk.
Számunkra mégis az volt az igazi talány, hogy a program milyen formában fogja érinti a határon túli könyvkiadást és a könyvtárakat. Erre a kérdésre kerestük a választ, sikertelenül. Merthogy, mint kiderült, a program Magyarországon sem indult be. Tényleg rendkívüli helyzettel szembesültünk: adottak az előírások, sőt, adott a pénzügyi keret is, de hiányzik mellé az időszerű program. Általában fordított helyzettel találjuk magunkat szembe, és főleg a pénz hiányzik. Mint Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) igazgatója nyilatkozta, a Márai-program elképzelései a kulturális élet szempontjából ígéretesnek tűnnek a határon túl is, de alapvető szempontjai túlhaladottak, a négy évvel ezelőtti elsődleges kidolgozása óta sok minden megváltozott, a program frissítésre, időszerűsítésre, pontosításra szorul. A programot a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) dolgozta ki, a szervezetnek sokáig csupán az újvidéki Forum Könyvkiadó volt a vajdasági tagja, a múlt év végén azonban felvételt nyert a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a zEtna is. Egyelőre az intézetekben sem tudják, mire számíthatnak a vajdasági magyar kiadók, vagy a jelentős magyar tagsággal rendelkező vajdasági könyvtárak a jövőben a Márai-program alapján. Úgy tűnik, mégis bizakodóan nézhetünk a dolgok elébe, hisz a program azzal kecsegtet, hogy közvetlenebbül bekapcsolja a határon túliakat a magyar nyelven írt könyvek Kárpát-medencei áramába, s ez alatt nemcsak a kiadókat és a könyvtárakat értjük, hanem elsősorban az olvasókat.
