James Cameron hatalmas sikernek örvend, újabb diadalútja a karácsonyi láz kellős közepén, decemberben kezdődött, amikor bemutatták legújabb filmjét, az Avatart. A film rövid idő alatt maga mögé utasította a Jégkorszak 3-at, a Mamma Mia! zenés filmet, és ki tudja, mit nem. Az Egyesült Államokban már majdnem minden mozis rekordot megdöntött.
Annak ellenére, hogy dollármilliókat hoz, nem szűnik sem a laikus, sem a szakmai közvélemény dilemmája, hogy mitől ennyire sikeres ez a film. De egyáltalán mi az, hogy Avatar? Bizonyára hozzám hasonlóan sokan nincsenek tisztában vele, hogy az avatar a hinduizmusban egy halhatatlan lény inkarnációja, megtestesülése, a szanszkritban földre szállás, vagy „aki alászáll” jelentése van, az informatikában pedig nem más, mint lehetőség a minél könnyebb azonosításra, az avatar a fórumokon a felhasználó neve alatt megjelenő kis képecske, az iWiW üzenőfalán az üzenet mellett megjelenő kép vagy fénykép. Vagyis tudtunkon kívül számtalanszor belebotolhattunk az avatarba, de ez legjobban – kétségkívül – James Cameronnak sikerült.
A rendező az 1997-es kasszacsúcs óta éveken át csak nézelődött, készült az újabb nagy dobásra, amire állítólag azért kellett több mint 10 évet várni, mert a korábbi digitális eszközökkel a költségek még a most is jelentősnek számító 250 millió dollár másfélszeresére rúgtak volna. A számítógépes képalkotás (CGI) fejlődésének köszönhetően az Avatar végül 2009-ben elkészült, a háromdimenziós vetítés pedig határozott siker, elvarázsol minden nézőt, laikust és szakmabelit egyaránt. A film erőssége tehát nem a történet, nem a „mondanivaló”, hanem maga a megjelenítés, amit szavakkal leírni nem lehet, azt látni kell. Szeretjük vagy sem, el kell ismerni, az Avatar a 3D eszközeinek köszönhetően tényleg felülír minden látványt, amit eddig moziban láttunk. Nehezen elképzelhető, hogy bárki is képes lenne kivonni magát a varázslatos képek hatása alól. A 166 perces játékidőt rendesen kitöltötték, és a technikai bravúrok miatt nemcsak érdemes, hanem kötelező is moziban nézni. Ezért is ez a nagy látogatottság, ez a nagy kasszasiker.
Persze nehéz felfogni, hogy a többéves előkészület alatt nem volt sem idő, sem igény a film sztorijának kidolgozására, hogy a sztorit is jegyző Cameron annyira nem erőltette meg magát, hogy banális történetet kínál fel, és azt is úgy építette fel, hogy az félelmetesen hasonlít a már látott történetek valamelyikére, legerősebben a Pocahontasra emlékeztet. Nem bántuk volna, ha a Na'vik népe egy kissé kevésbé felel meg a természeti népekről az átlagember fejében élő ostoba kliséknek, de a felesleges szélsőségek ellenére a látvány úgyis elviszi az Avatart. Mert valóban fantasztikus
