Tegnap délben a Városháza nagytermében megtartott gyászülésen Zenta egyik legismertebb szülöttétől, a 93. életévében elhunyt Andruskó Károly festőtől, grafikusművésztől vettek végső búcsút barátai, tisztelői, a község és a művelődési intézmények vezetői. Elsőként Borbély Ferenc, a képviselő-testület elnöke, majd Juhász Attila polgármester méltatta a Zentát a világ minden szegletében ismertté tevő alkotóművészt. Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója meleg szavakkal szólt az elhunyt életpályájáról, aki a fizikai létén túl is mindörökre jelen lesz közöttünk felbecsülhetetlenül gazdag és sokszínű alkotásaival.
Szloboda János nyugalmazott magyartanár, a művész barátja, Andruskó Károly példamutató, szorgos életét emelte ki, akinek a neve nem csak Bácskában és Bánátban cseng ismerősen.
Legendás munkabírása mellett kedves, közvetlen és barátságos egyénisége volt az, ami legjobban megragadta barátait, ismerőseit. Háza mindig nyitva állt az érdeklődők, látogatók előtt, a Zentát felkereső turisták a Tisza-part és a város egyéb nevezetességei mellett szívesen keresték fel a világhírű mestert. S aki felkereste, az ritkán távozott egy-egy szép metszet, ex libris, minikönyv vagy más apró figyelmesség nélkül.
- Andruskó Károly munkásságát és egész lényét áthatotta a szeretet az emberek, a szülőváros, a táj és az egész teremtett világ iránt. Pedig Károly bátyánknak sem volt könnyű élete. Szegény, nagycsaládos földmunkás gyermekeként látta meg a napvilágot, s örökségként csupán a munkakedvet, a jobbra, szebbre való törekvést kaphatta útipoggyászul vándortarisznyájába. Nyomdásznak tanult, de fiatalon nem egyszer kellett nehéz fizikai munkával fenntartania magát. Kétszer is megözvegyült, s egy időn át egyedül nevelte gyermekeit, de becsülettel kitaníttatta őket. Töretlen optimizmusa átsegítette valamennyi nehézségen, sajnos az utolsó csatát már nem nyerhette meg, minden élő közös végzetén már ő sem tudott fölülkerekedni…
Tisztelőinek gyászát és szomorúságát enyhítse az a tudat, hogy Andruskó Károlytól, a baráttól és művésztől mégsem kell elválnunk teljesen, hiszen két kezének számtalan értékes alkotása itt maradt közöttünk, s nap mint nap felidézik emlékét. Képei lakásunk vagy a középületek falain, minikönyvei és metszetgyűjteményei könyvespolcainkon, ex librisei könyveinkben - mind az ő éltének egy-egy fragmentuma, amelyek életünk végéig elkísérnek, és reá emlékeztetnek - mondta többek között búcsúztatójában Szloboda tanár úr.
Lapunk, a Magyar Szó, Andruskó Károlyban az egyik leghűségesebb illusztrátorát tudhatta a magáénak. Nem csak a Zentán készülő Tiszavidék mellékletben, az anyalapban is rendszeresen az ő linómetszetei, grafikái, festményei köszöntek vissza, hívták fel az olvasó figyelmét a különböző írásokra. A Magyar Szó nevében Sinkovits Péter szerkesztő búcsúzott Károly bácsitól, akit joggal nevezett Zenta igazi nagykövetének, hiszen róla tudtak minden világrészen, az ő művei ott találhatók a világ minden szegletében, neve minden lexikonban, bármely nyelvű szaklapban és kiadványban megtalálható, és mindenhová a mi hírnevünket vitte. Amolyan egyszemélyes intézmény volt ő hosszú időn át.
Az első magyar űrhajós Andruskó-ex librist vitt magával űrbéli útjára. Amint az űrhajósok, Karcsi bátyánk is a mindenség határait ostromolta, a határtalan világét, az örökkévalóságét, amelynek műhelyében most is ott alkot, ceruza, ecset és véső a szerszáma.
