Sokat várnak az érintettek a kultúráról szóló törvénytől, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy évek óta szorgalmazzák meghozatalát, vitatkoznak részletein. A törvényt tavaly augusztus utolsó napjában sok más törvénnyel együtt elfogadták, alkalmazásra pedig idén márciusban kerül.
A határidőhöz közeledve újra felerősödtek a viták, a konzultációk a törvényről, különösen azokról az előírásokról, melyek pl. a nemzeti fontosságú intézmények státusának, vagy a szabad művész státusának elnyerését szabályozzák. A szerb művelődési minisztérium épp ezért január 15-éig várta a művelődési intézmények véleményét, javaslatait, hogy februárban formába öntse azokat.
A vajdaságiak a tartományi művelődési titkárságon nyújthatták be véleményüket, de mint értesültünk, csupán a Hivatásos Színházak Tartományi Szervezete vetette papírra és juttatta el a megfelelő helyre megjegyzéseit, a művelődési titkárságra. A köztársasági minisztériumban ugyancsak megerősítették, hogy a Vajdaságból egyenesen hozzájuk intézett levél nem futott be, viszont Szerbia többi területéről érkezett több megjegyzés a művelődési egyesületektől kezdve intézményeken át egészen a szakszervezetig.
Fontos lett volna érdemben hozzászólni a kultúrában dolgozók életét rendező törvény részleteihez, mert még megtehető volt, márciustól pedig már csak a törvényt szidhatjuk. Tény, hogy a törvény különös jelentőségű, mert olyan kerettörvényről van szó, amire majd ráépül a színháztörvény, a könyvtárakról szóló, a könyv-, a filmtörvény és mások, a művelődési élet egy-egy szegmensét szabályozó előírások.
A minisztériumi adatok tanulsága szerint a nemzeti kisebbségi szervezetek sem elégedetlenkedtek, vagy legalábbis nem foglalták össze, és nem juttatták el véleményezésüket a megfelelő helyre. Igaz, a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadásával körvonalazódott a kisebbségek kulturális életének több mozzanata, például azon kívül, hogy a nemzeti tanácsok különféle kulturális intézményeket alapíthatnak, adott a lehetőség, hogy a köztársasági vagy a tartományi hatalom bizonyos intézmények alapítói jogát átadja a nemzeti tanácsoknak. A nemzeti tanácsok dolga lesz meghozni a kisebbségi kultúra fejlesztési stratégiáját, ez a testület határozza meg, hogy mely intézmények vagy rendezvények bírnak különleges jelentőséggel a kisebbségi identitás megőrzése céljából, stb., mindemellett azonban a művelődési életet szabályozó törvény sem becsülhető le annál az egyszerű oknál fogva, hogy mindannyiunkra vonatkozik.
