A Szabadkai Rádió Antikvárium című műsora 1986 novemberében indult, Pintér Ferenc 1987 január 1-én lett a munkatársa. 1993 óta pedig egyetlen ember munkája lett a műsor készítése: a zeneválogatástól a technikáig minden Ferenc kezében van. Olykor azonban a felesége, Pintér Molnár Edit köszönti a hallgatókat. Velük beszélgettem a közös munkáról, a zenéről, mint családi hobbiról és egyebekről.
A 60-as, 70-es, 80-as évek rockzenéjének találni helyet az éterben heti öt óra hosszában. Ez volt az elképzelés. Új lemezek bemutatása, régi slágerek, ismert és kevésbé ismert dalok ismert és kevésbé ismert előadóktól, együttesektől. A kilencvenes években megszűnt az egyik legnépszerűbb rovata: maga a hallgató volt a zenei szerkesztő, saját kedvenceit hozta el, de a hallgatókkal való interaktív kapcsolat megmaradt.
– 1993-ban átalakult a műsorséma, de a mai napig lapozgatom a rockenciklopédiát. Ez megmaradt. A telefon csörög, a hallgatók jelentkeznek, így tudjuk, hogy hol, kik hallgatják a műsort. Az internetes adás révén Spanyolországból, Kanadából, Svájcból is jelentkeznek. A saját lemeztárammal dolgozom. 45 éve gyűjtöm a lemezeket, többezres hanglemez- és cédégyűjteményem van – mondta Ferenc, akitől megtudom azt is, hogy mintegy tíz évig aktív lemezlovas volt, szakmájából kifolyólag pedig a hangtechnikával való foglalkozás is közel áll hozzá, tehát mindent szeret ebben a munkában. A zene hobbi, a hangtechnika a szakma. Jól alakultak tehát a dolgok, elégedett, mert azt csinálhatja, amit szeret. Mint mondja a zene családi hobbi náluk. A felesége és a lánya is szeretik a zenét. A lánya, Noémi ugyan nem, de a felesége, Edit a műsorkészítésbe is bekapcsolódott. Egy ideig közösen csinálták, azután úgy alakult, hogy alkalmanként mára már Edit is önállóan vezeti, szerkeszti a műsort.
– Úgy kezdődött, hogy verseket olvastam az Antikváriumban, ez volt az újítás. Próbáltuk színesíteni a műsort. Néhányszor saját versekkel is jelentkeztek a hallgatók – hallottam Edittől. – Most csak másfél órás a műsor, ezzel szűkült a lehetőségek köre is. Nagyon sok magányos ember van. Úgy veszem észre, hogy sokan telefonálnak, mert elbeszélgetek a hallgatókkal. El is mondom mindig, hogy telefonáljanak csak bátran. Nem kívánságműsor vagyunk, de a visszajelzésekből úgy tűnik, a hallgatók elégedettek azzal, amit hallanak. Van úgy, hogy csak azért telefonálnak be, hogy elmondják, tetszett az imént hallott dal. Ez jó érzés. A stúdióban egyedül vagyok, de így nem is érzi magát egyedül az ember. Megcsináltuk a rockmaratont, még hajnali hat óra előtt is volt bejelentkező hallgatónk, aki végighallgatta a műsort, egész éjszaka velünk volt, és folyamatosan jelentkezett a műsorba. Munkába indulás előtt is felhívott minket, és elmondta, egy cseppet sem aludt, de megérte. Ez nagy energiát ad a következő műsorok készítéséhez is.
Hagyománya van, hogy vendégeket is hívnak a műsorba. A Rockmaratonoknak, ezeknek a különkiadásoknak is vannak vendégei, akik szeretik az igényes zenét. Ez az Antikváriumnak is a lényege. Másrészt a zenén keresztül fel lehet villantani az emberek személyiségét is.
– Rockmaratont jelentősebb alkalmakkor, például újév környékén szervezünk, meghívott vendégekkel. Zene reggelig, és tíz-tizenkét órán át élőben vezetjük a műsort. Tavaly május óta megszűnt az öt óra hosszás műsor, és még nem alakult ki forradalmi változás, újítás, a másfél órás műsoridőben nem is tudunk minden elképzelést megvalósítani. Ugye, új felvételekről nem lehet szó, hiszen amit eljátszottak a 80-as évek végéig, azt eljátszottak. Viszont ízekre lehet szedni a felvételeket, beszélni lehet róluk, bemutatni ritkán hallott dalokat, kevésbé ismert együtteseket, megemlékezni a rocktörténelem jeles napjairól. Minderre lehetőséget ad az Antikvárium – mondta Ferenc.
Az Antikvárium, vagyis az a műsor, amelyiknek most az 1036-ik adása lesz hallható. Ez pedig a mai viszonyok között, amikor gombamód nőnek a rádióműsorok, és csakhamar meg is szűnnek, nem kis dolog.
