2024. július 18., csütörtök

Felduzzasztott iskolák

Hogyan lehetne ésszerűsíteni az oktatásügyben, ha még arra a kérdésre sem lehet pontos választ kapni, hogy hány foglalkoztatott van az ágazatban?

Mint a búvópatak, időről-időre felmerül az ésszerűsítés szükségessége az oktatás területén is. A miniszteren kívül szinte minden szinten kitapintható problémának tartják, aminek az ideje előbb-utóbb bekövetkezik. Žarko Obradović oktatásügyi miniszter nem túl régen azt hangsúlyozta, hogy nem lesznek elbocsátások az oktatásügyben, annak ellenére sem, hogy a munkaerő-felesleg kimutatható. Többféle megoldást említett, például: más munkahelyet találnak a feleslegessé vált oktatásügyi dolgozóknak, a felnőttképzésbe is bekapcsolhatják őket, hisz az 1,4 millió írástudatlan, illetve szakképzetlen személy oktatása nagyobb hangsúlyt kap, és a felnőttképzésben feladatokat tudnak bízni azokra a tanárokra, akik feleslegessé válnak az iskolákban. Mint mondta, nincsenek pontos adatai a létszámfeleslegről, de a pedagógus-szakszervezetekkel megoldást keresnek e gond megoldására.

A szakszervezetek becslése szerint a 120 ezer oktatásügyi dolgozó közül legalább 10 ezren munkaerő-felesleggé válhatnak egy ilyen racionalizáció esetén, mivel a 6-7 évvel ezelőttihez viszonyítva mintegy 100 000-rel kevesebb diák van a szerbiai általános iskolákban és középiskolákban, ezért szükségszerűnek mutatkozik az oktatásügyben dolgozók számának csökkentése is. A korábbi, Vuksanović-féle minisztérium óriási összegeket fordított a racionalizációra, ám a nyugdíj előtt állók mentek el, nem pedig azok, akik tényleg munkaerő-felesleget képeznek. Sőt, a múlt tanévben az ésszerűsítési törekvéseknek fittyet hányva több száz, vagy ezer új személyt vettek fel az iskolaigazgatók – nyilatkozta korábban Milorad Skrobonja, az Oktatásügyi Dolgozók Szakszervezeti Uniójának főtitkára. Mint mondta, a 10 ezres létszámfelesleg becsléseken alapul: Belgrádban, Újvidéken, Čačakon végeztek egy felmérést, és mindenütt körülbelül 10 százalékkal több foglalkoztatott van (azaz legalább 10 000 alkalmazott köztársasági szinten), mint amennyi az iskolának a finanszírozási és munkaszervezési mércék szerint jár.

A baj ennél mégis összetettebb, mivel nem tud senki pontos választ adni arra a kérdésre sem, hogy hányan dolgoznak az oktatásügyben. Az utóbbi tíz évben a pártok „nyomták” saját kádereiket az iskolákba (is), alaposan felduzzasztva a létszámot. A hivatalos statisztika szerint ebben az ágazatban 124 000 főt foglalkoztatnak, az oktatási minisztérium szerint 123 913, a költségvetési módosítás szerint 122 553, az állami trezor igazgatósága szerint 124 582, míg a 2008. évi költségvetés fennmaradt eszközeiből nemrég kifizetett juttatást 131 607 foglalkoztatott között osztották szét. Pontos nyilvántartás híján nyilván arra vonatkozóan sem rendelkezhet megbízható adatokkal senki széles e hazában, hogy mekkora a munkafelesleg, vagy hol hogyan lehet ésszerűsíteni, de mégis mindenki tudja, hogy szükség van rá. Erre sok éve rámutatnak a szakszervezetek is. Olyanfajta vélemények is elhangzottak részükről, hogy a munkaerő-racionalizálás a tanítókat fogja leginkább érinteni, a szaktanárokat kevésbé, főképp, ha megfelelő oklevéllel rendelkeznek. A nemzeti kisebbségek nyelvén működő tagozatok külön fejezet ebben a témában, igazán jó lenne, ha az ésszerűsítés általános elveit nem alkalmaznák a kisebbségek esetében, ami nem jelenti azt, hogy hellyel-közzel nem kell ezeken a tagozatokon is ésszerűbb megoldást alkalmazni.

Obradović miniszter talán mindebből kifolyólag elrendelte a körzeti iskolaszékek vezetőinek, hogy saját területükön ellenőrizzék a foglalkoztatottak pontos számát. Ez az ellenőrzés már megkezdődött, és várhatólag a tanév végéig megbízható adatokkal rendelkezünk majd. Olyan jelzések is vannak, miszerint egyes iskolaigazgatók törvényt szegve több pénzt igényeltek az előírtnál, vagyis nem az iskola reális szükségletei szerint szervezték meg az oktatást. Az újvidéki általános iskolákban például az oktatásügyi felügyelőség 70 szükségtelenül kisszámú osztályt fedezett fel, melyeket azért alakítottk, hogy több pénzt húzzanak a maguk számlájára. Jovan Vukčević, a dél-bácskai körzet vezetője szerint Újvidéken a 30 általános iskola közül 22-ben találtak törvényellenesen megnyitott osztályt a folyó tanév kezdete előtt, ahol 10–15 diák tanul, miközben az előírások szerint 24–30 fő között mozoghat az osztályokban a létszám. Lényegében az iskolák így takargatják a létszámfeletti foglalkoztatottakat és így biztosítják azok bérét közpénzekből. A körzetben pedig még rosszabb a helyzet, 190 „felesleges” osztályt találtak. Természetesen nem dél-bácskai jellegzetességről van szó.