Százhuszonöt évvel ezelőtt született Szabadkán Csáth Géza, író, orvos, zenekritikus.
Szülővárosában tegnap a városközpontban álló mellszobrára Siflis Zoltán filmrendező, az MNT kulturális bizottságának elnöke, Ágoston Pribilla Valéria, a szabadkai Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, Hicsik Dóra könyvtáros és Hózsa Éva egyetemi tanár helyezték el az emlékezés virágait.
A koszorúzás egyben a március 29-étől 31-éig tartó Kosztolányi-napok előrendezvénye is, amelyből szintén nem maradhat ki Csáth. Hózsa Éva nagy írónk ismertségét taglalta, és arról is beszélt, hogy megkapja-e méltó helyét művelődési életünkben:
– Megítélésem szerint, Csáth Géza egyre inkább erősíti pozícióját. Valójában Dévavári Zoltán kezdte el ezt a kultuszteremtő folyamatot, amely azóta is tart, és a Kosztolányi-napok rendezvény is felvállalta a Csáth-kultusz továbbéltetését. A fiatalokon, a tanítványaimon is megfigyeltem, hogy miután megismerik, megszeretik Csáthot, és továbbra is olvassák műveit. Mondhatni tehát, hogy jelen van a köztudatban. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a vajdasági magyar irodalom továbbviszi Csáthot, az ún. szövegmetamorfózisok egyre erősebbek, egyre jobban megnyilvánulnak, és ez élteti igazán a Csáth-kultuszt. Habár Csáthot novellistaként becsülöm legtöbbre, de Szabadka művelődéstörténete szempontjából szintén nagyon fontosak azok a gyermekkori és fiatalkori naplók, amelyeket az Életjel kiadott. Magyarországon sokáig nem szerepelt a tantervekben, nem ismerték Csáthot annyira, mint Szabadkán, ahol a kultuszteremtése már 1959-ben megkezdődött, viszont egyre inkább a magyarországi irodalomtörténetben is helyet kap, és az ottani diákok is megszerették – hallottuk a tanárnőtől.
