Ami késik nem múlik. Ha hihetünk az oktatási minisztériumnak, akkor ma, 2010. február 24-én megkezdik a 2009/2010-es tanév minisztériumi ösztöndíjainak és diákhiteleinek folyósítását az egyetemi és főiskolai hallgatóknak. Az ígéretek szerint a novemberi járandóságot kapják meg az arra jogosult fiatalok, méghozzá a 6000 dináros jelzésekkel ellentétben változatlanul havonta 5100 dinár illeti meg őket.
A minisztérium a korábbi években is késett, de talán nem ennyire. Pont most késik, amikor állítólag túl vagyunk a gazdasági válság mélypontján, sőt egyesek szerint elkerült bennünket, akár a H1N1 vírus februári hulláma. De vajon mi tartott ennyi ideig? Miért késnek – minden évben egyre inkább – az ösztöndíjak? Miért épp az egyetemi hallgatók életszínvonala hanyagolható el, és miért nem a minisztérium reprezentációs kiadásai, vagy kubai és egyéb útjai...
Bármit nyilatkoznak is az illetékesek, nem hiszem, hogy annyira a pénzhiányon múlott az ösztöndíjak és kölcsönök kifizetésének megkezdése, majd annak rendszeres folyósítása. Ezt nemcsak azzal indokolhatom, hogy bizony más, sok esetben kevésbé fontos dolgokra is futja ennek az országnak, hanem azzal is, hogy egyéb alapok, pl. a Szerbiai Ifjúsági Tudományos és Művészeti Fejlesztési Alapítvány 2010. február 25-én már az idei januári ösztöndíjakat is kiutalja. Igen, jóval kevesebb hallgatóról, megközelítőleg 200-ról van szó, ám nagyobb összegről is. A minisztérium ösztöndíjában és kölcsöneiben ugyanakkor több ezren részesülnek. Legalábbis, ha fizet a minisztérium.
Nem lehet mindent a pénzre fogni. Egy jó adag lekezelés, nemtörődömség is van abban, ahogyan a fiatalokkal bánik ez a társadalom. Tisztelet a kivételnek. Mégis azt gondolom, nem kell csodálkozni azokon a friss közvélemény-kutatási eredményeken, miszerint minden harmadik hallgató legszívesebben örökre itt hagyná ezt az országot, mert külföldön látja a jövőjét – ez derült ki a Szerbiai Egyetemista Unió hétfőn nyilvánosságra hozott felméréséből. Nemcsak tervezik, hanem a felsőoktatási intézménybe iratkozók 64 százaléka már iratkozásnál külföldi elhelyezkedést latolgat! S mikor így gondolkoznak a fiatalok, nemcsak a megalázó munkanélküliség és kereseti lehetőség vezérli őket, hanem az általános társadalmi körülmények is, beleértve az oktatás milyenségét.
