A jugoszláviai magyar képzőművészet egyik legkiemelkedőbb egyéni hangú képviselőjének, Hangya András nak a kiállítását nyitotta meg kedden este Bordás Győző író, a Magyar Szó Kft. megbízott igazgatója.
Hangya András Bácskossuthfalván született, de több mint 40 éven át élt Szabadkán. Utcai perecárusokat, rikkancsokat, rongyos albán favágókat, harmadosztályú várótermeket, padon alvó hajléktalanokat fest, mielőtt 1934-ben ösztöndíjjal Belgrádba kerül, és Petar Dobrović rajztanfolyamán tanul. A világháborút feleségével Budapesten vészelik át, később visszatérnek Szabadkára, de 1947-ben Zágrábba költöznek, ahol elvégzi a Képzőművészeti Akadémiát. A hatvanas évek elején Lubardával, Aralicával, Čelebonovićtyal, Konjovićtyal, Mića Popovićtyal, Nedeljko Gvozdenovićtyal képviseli a modern jugoszláv festészetet nemcsak idehaza, hanem Lyonban, Bernben, Londonban is. Rajzai folyóiratokban, könyvekben jelennek meg. Utolsó éveit Londonban tölti, ott hal meg 1988. december 20-án.
Időközben megjelenik róla egy Híd-összeállítás, megkapja a Forum Képzőművészeti Díjat, Bordás Győző és Tolnai Ottó jóvoltából pedig egy képzőművészeti monográfia is emléket állít művészetének.
Bordás Győzővel közel másfél évtizeden át levelezett – ezekből a Zágrábból és Londonból érkezett, műfajteremtő levélképekből állt össze az a hétfőig megtekinthető kiállítás, amelyet eddig csak a magyarkanizsai közönség láthatott. Születésének 100. évfordulóján májusban egy hasonló kiállítással fog rá emlékezni szülőfaluja is.
Az esten közreműködött Szél Gabriella művészettörténész és Cseszák Zsombor hegedűművész.
