Észrevették-e, mekkora a különbség egyes tévécsatornák és a mindennapi életünk között? Egyfelől tombol a gazdagság, a fényűzés, az ifjúság, a kifogyhatatlan férfierő és női szépség, no meg az optimizmus, másfelől pedig munkanélküliség, pénzínség, megvesztegetés, átverés, bizonytalanság... No, persze az élet produkál sok minden mást, de a két világ közötti hatalmas szakadék időnként valósággal pofon csap. A szerencsétlen tévénéző még elhiszi, hogy másoknak egészen jól megy a sora, egyedül ő ügyetlen és tehetetlen. Persze nem a leáldozóban levő, cukormázas szappanoperákra gondolok – melyekből ugyan még mindig szép számban akad –, hanem egy Pinkre, egy Fashion TV-re, egyáltalán a kereskedelmi tévék glamouros műsorfolyamaira, melyek szemmel láthatóan ellestek egyet s mást az amerikai kontinens ócska sorozataiból. A recept egyszerű: ki a keblekkel, elő az izmokkal, amit már csak meg kell fűszerezni ragyogó megjelenésű műsorvezetőkkel, változatos fényeffektusokkal, gyors kameramozgással, dinamikus képvágással.
Igen, tudjuk, a bulvárra is van vevő, sok vevő. Sőt óriási a konkurencia, viszont szenzáció nem akad minden napra. Ezért az adott témákat hatalmasra dagasztják, majd rágják, mindaddig, amíg már se íze, se bűze, halálosan unalmas, az ember szinte kiköpné, mint az agyoncsócsált rágógumit. A sztárnak nevezett sorozatbeli epizódszereplő színésznőcske régmúlt anorexiájától kezdve a sztriptíztáncosnő szerelmi bújáig az ember nem tud olyan gyorsan a távkapcsoló után kapni, hogy valamiképp ne értesüljön a tévécsatornákat körbejáró témákról.
Ezzel szemben a Vajdasági Televízió hétfőn igen életszerűen szólt a nőkről. A Napjaink, majd azután az Éva magazin is nővendégekkel, nőinterjúkkal és női riportalanyokkal készült, mint ahogy egykoron a nőnapi tévéműsorok. Csakhogy ez a mostani nem március 8-án került bemutatásra, és nem is célzatos szándékkal készült, hanem egyszerűen tematikusan. Legalábbis én így láttam. Nőkről szóltak nemcsak nőknek, hanem minden érdeklődő nézőnek, olyan természetességgel, mint ahogyan máskor a választásoknak, a parlamenti történéseknek, a politikai pártok viszályának vagy bármi másnak szentelik a műsoridőt. Kérdés, tudtuk-e ugyanilyen természetességgel fogadni az estét, vagy fintorogtunk netán, honnan most hirtelen ennyi nő. Engem mindenesetre nem zavart, sőt érdeklődéssel hallgattam a változatos stúdióbeszélgetést, és különös figyelemmel az egészségügyi témának szentelt, tanulságos, alapos Éva magazint. Szóval jó volt, tarthatott volna tovább is ez az est az újvidékin, vagyis a Vajdasági Televízióban.
