Lapunkban nemrég jelent meg a VMDK óbecsei tagozatának közleménye, amelyben a Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület munkáját bírálják. Ennek kapcsán kérdeztük Kovács Károlyt, a KODDE elnökét az „érem másik oldaláról”:
– Részben reagálnék csak a VMDK óbecsei tagozatának egyfajta választás előtti kampányára, amely során úgy látszik megpróbál mindenbe belekötni, és mindenben hibát, hiányosságot észlelni. Egyesületként, civil szervezetként nem szeretnénk semmilyen vádaskodásba, levelezésbe kezdeni. Csupán annyi az észrevételem, hogy a VMDK tagozatai, beleértve az óbecseit is, sohasem fordultak civil szervezetünk felé konstruktív ajánlattal, például tudnának-e támogatni bennünket, vagy más pénzforrásokat felkutatni – hangsúlyozta bevezetőként, mielőtt áttért a diákok segélyezésének központosításáról szóló felvetésre.
– A KODDE több mint húszéves egyesület. Sokféle korszakot túléltünk, választás előttieket és utániakat, de ezek közben is nagy mértékben támogattuk az itthon tanuló diákokat.
Továbbra is a magyarországi támogatás a legnagyobb, de időközben változtak a stratégiák. Tavalyelőtt huszonkétmillió forintot kaptunk, míg a mostani tanévre ötmilliót. Ez annak is betudható, hogy tavaly az MNT elkezdte alkalmazni a felsőoktatási stratégiáját, és valószínűleg inkább abba az irányba folynak el a pénzösszegek. Ugyanakkor bennünket sem felejtettek ki, továbbra is kapunk támogatást, kiírják a pályázatot, mi pedig pályázunk. Az MNT időközben kezdeményezett egy délvidéki diáksegélyezők közös fellépéséről szóló megállapodást. Néhány évvel ezelőtt a KODDE szintén tett egy ilyen próbálkozást, de akkor sajnos politikai okok, illetve az érdekek ütközése miatt nem jött létre ez a szövetség. Remélem az MNT indítványozására, ezúttal sor kerül rá, és belátjuk, hogy bizonyos forrásokhoz kizárólag úgy juthatunk hozzá, azaz akkor kapunk pénzeket, ha közösen lépünk fel: egyforma alapelvekkel és pontozási kritériumokkal, egyforma ösztöndíjakat biztosíthatunk a középiskolás diákoknak és az egyetemistáknak egyaránt. Idén ugyan kevesebb pénzforráshoz jutottunk, de mégis próbáltunk megtartani egy elfogadható színvonalat. Egyesületünk az elsőseink számára biztosított tanszereket is, amelyekre szinte mindenki igényt tartott, szám szerint 149-en. Ebből is látszik, hogy a kis segítség is milyen sokat jelent. Idén bevezettük az ösztöndíjak nagyságának kategorizálását is, amivel a jövőben számolni kell, mert az egységes ösztöndíj a múlté – ismertette, és szólt az ösztöndíjasok névsoráról is.
– Az egyesület nyilvánosság felé irányuló politikáját mutatja, hogy már több éve a honlapunkon közzétettük az ösztöndíjasaink listáját: mekkora összegeket fizetünk ki, kik a támogatóink, még a végszámzáradást is. Nem hiszem, hogy sok civil- vagy más szervezetre jellemző ez a fajta nyitottság. Idén viszont nem jelentettük meg a névsort, hanem a diákok iktatószámot kaptak, ami alapján megtudhatták, hogy ösztöndíjasok-e. Ez kizárólag a személyi adatok védelmét szolgálja, és erre is Magyarországról kaptunk utasítást – mondta.
– Idén sok pályázatot elutasítottunk, egyrészt mivel kevesebb pénz állt rendelkezésünkre, másrészt viszont több kérelmező nem töltötte ki helyesen az űrlapokat, valótlan adatokat írt bele, vagy nem mellékelte azokat az okiratokat, illetve bizonyítékokat, amelyeket említett az önéletrajzában. Immár második éve a pályázati űrlap mellé jár egy útmutató – ha irodában veszik át, csatoljuk, de letölthető az internetoldalunkról – , amely pontról pontra elmagyarázza, hogyan lehet pontosan kitölteni a jelentkezési lapot, kiknek és hol kell aláírni, továbbá milyen okiratokat szükséges csatolni hozzá. Egyesületünknek öt évig kell megvigyázni ezeket a jelentkezési adatlapokat, és mint egyesület kötelesek vagyunk elszámolni a támogatóink felé és az egyesület közgyűlésének. Elmondhatjuk, hogy egyesületként bizonyos felügyelet alatt állunk. Kizárt tehát, hogy valakinek, például vesszőhiba miatt diszkvalifikálnánk a pályázati kérelmét, vagy mert óbecsei a pályázó. Ez ügyben nem kívánunk a továbbiakban újságon keresztül üzengetni, hanem ezt az energiát inkább arra fordítanánk, hogy új megoldásokat, pénzforrásokat keressünk, mert mindez csak arról szól, hogy minél nagyobb számú diákot segítsünk. Arra szeretnénk ösztönözni őket, hogy Szerbiában folytassák a tanulmányaikat, és itthon maradjanak – szögezte le.
,,Az óbecsei diákok hátrányt szenvednek''
A VMDK helyi tagozata szerint egy központosított diáksegélyező szervezet hatékonyabb és átláthatóbb munkát végezne
A múlt héten közleményben jelezte a VMDK óbecsei tagozata: a Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület (KODDE) pályázatokat érvénytelenítő döntései felháborodást váltottak ki több óbecsei család körében, akik szerint a döntéshozók mondvacsinált kifogásokkal hárították el a támogatásra pályázókat.
Horvát Nándort alelnöktől azt kérdeztük: mire alapozzák ezeket az észrevételeket, és miért épp a KODDE-val szemben fogalmazták meg azokat?
– Ennek egyrészt az az oka, hogy mivel Óbecsén nincs diáksegélyező egyesület, az óbecseiek zöme a KODDE pályázatára jelentkezett, így velük kapcsolatosan kaptunk visszajelzéseket, másrészt az ő tevékenységükről áll rendelkezésre a legtöbb hozzáférhető adat, így az ő munkájuk valamelyest átlátható. Ezek a szülők nem pályázatírók, nem szakemberek, ezért a KODDE részéről hiányoltuk a jóakaratot, hogy időben jelezzék feléjük a formai hiányosságokat, hogy azokat a szülők határidőre korrigálni tudják, és egyforma eséllyel pályázhassanak az ösztöndíjra. Megítélésünk szerint a visszautasítások egy része minden bizonnyal csak arra volt jó, hogy ily módon is szűkítsék a versenyben lévő pályázók körét.
Horváth Nándor elmondása szerint a KODDE a korábbi években a honlapján naprakészen tette közzé az ösztöndíjasok névsorán, ami az idén elmaradt, így azt sem lehet tudni: mennyi támogatásban részesültek a diákok.
– Valószínűleg a csökkentett anyaországi támogatások következtében kényszerült a KODDE is a pályázók sokaságának az elutasítására: a KODDE 2010-es pénzügyi gazdálkodásáról szóló jegyzőkönyv szerint a szervezet 2010-ben közel 10,6 millió dináros bevétellel rendelkezett, aminek a zöme (mintegy 9,7 millió dinár) külföldi alapítványoktól folyt be a kasszába – ez utóbbi támogatás tavaly csaknem az ötödére esett vissza, azaz ötmillió forintot tesz ki – mondta el az alelnök.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által megítélt legutóbbi összegek sajnos messze elmaradnak a korábbiaktól, ezért a VMDK óbecsei tagozata úgy véli: egy központosított diáksegélyező hatékonyabb és átláthatóbb munkát végezhetne, ugyanakkor ennek a módjára még nem dolgoztak ki megoldási javaslatot:
– Ezek között a civil szervezetek között létezik együttműködés, de társulásra bírni őket nem biztos, hogy könnyű feladat. Az óbecseiek számára a legnagyobb gond mégis az, hogy az ő számukra nincs elérhető helyi diáksegélyező, és a diákok nem tudják, kihez forduljanak – tette hozzá Horvát Nándor.
feró
