Egy történet, amely látszólag sikerre lett volna ítélve. A szülők kezdeményeztek, a civil szervezet felkarolta az ügyet, az iskolaigazgató támogatta az ötletet, az oktatási illetékesek helyeslően bólogattak, a diákok beiratkoztak – aztán maradt minden a régiben. Tehetetlenség, sükettelefonozás, politikai aknamunka?
2008-ban szülők egy csoportja magyar tagozat beindítását kezdeményezte a Josip Slavenski Zeneiskolában Újvidéken. A szülők mintegy háromszáz támogatói aláírást gyűjtöttek össze, majd a Szülők Fóruma civil szervezethez fordultak segítségül, amely ügyüket felkarolta.
Az egyesület munkatársai 2009-ben felmérést végeztek a városban és a környező településeken, hogy kiderítsék, valóban elég nagy-e az igény egy magyar általános zeneiskolai osztály beindítására Újvidéken. A kutatás rendkívül pozitív eredménnyel zárult, ezért felkeresték a szóban forgó zeneiskola igazgatóját, Aleksandar Đurićot, aki támogatásáról biztosította őket.
CSERBENHAGYÁS
Pázsin Farkas Julianna, a Szülők Fórumának elnöke a Magyar Szónak elmondta, minden szükséges kérvényt és dokumentumot – beleértve a felmérések eredményeit is – átadták a tartományi oktatási titkárságnak és az oktatási minisztérium újvidéki iskolaigazgatóságának.
– Az iskola vezetősége Petar Viđikanttal, a minisztérium újvidéki iskolaigazgatóságának vezetőjével, valamint dr. Jeges Zoltán akkori tartományi oktatási titkárral is folytatott személyes megbeszéléseket, és mindketten messzemenően támogatták őt. A tartományi titkár a Szülők Fóruma felé is kifejezte akkor támogatási készségét. A kezdeményezés idején egyébként 486 diákja volt a zeneiskolának, ebből mindössze 16 volt magyar nemzetiségű a 6 évfolyamon. A felvételi vizsgán, 2010. április 22-én 30 magyar nemzetiségű diák jelent meg, ebből 25 nyert felvételt, de csak 18-an iratkoztak be, a többiek pedig a magyar osztály megnyitásától tették függővé a beiratkozást. Ezt követően a diákok szülei újfent aláírtak egy kérvényt, amelyben kérték, hogy legalább a csoportos oktatás, vagyis a szolfézs magyar nyelven folyhasson. Az individuális hangszeroktatás nem okozott különösebb gondot, hiszen van az iskolában néhány magyarul tudó zenetanár, akik foglalkoznak a gyerekekkel – részletezte a történteket a civil szervezet elnöke.
2010 őszén a tanítás megkezdődött, de magyar szolfézsóra nélkül. Az eddig illetékesnek tűnő személyek pedig igyekeztek elhárítani maguktól a felelősséget. A szülők várakozó álláspontra helyezkedtek, de félő, hogy egyre-másra kiíratják a gyerekeiket, hiszen szerbül és cirill betűkkel folyik a tudás átadása, miközben a magyar diákok csak a negyedik általános iskolai osztályban ismerkednek meg egyáltalán a cirill írásmóddal – magyarázta Pázsin Farkas Julianna.
A zátonyra futott kezdeményezés következménye az lett, hogy 2011-ben már csak egyetlen magyar diák jelentkezett a zeneiskola fölvételijére.
Mint azt a civil szervezet elnök asszonyától megtudtuk, panaszával még 2010 végén levélben fordult az oktatási minisztériumhoz, Korhecz Tamáshoz, a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez és Pásztor Istvánhoz, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökéhez is, de egyik címzettől sem kapott választ. Pázsin Farkas asszony elmondta, úgy érzi, cserbenhagyták a diákokat és szüleiket, az ügy hátterében pedig politikai manipulációt sejt.
AZ ÜGY FOLYAMATBAN, KITARTÁS!
Az esetet a Magyar Remény Mozgalom melegítette fel. A párt ugyanis nemrég levélben fordult az MNT elnökéhez és Joó Horti Líviához, az MNT Közoktatási Bizottságának elnökéhez azzal a kéréssel, hogy „vegyék górcső alá az esetet, valamint tegyék meg a szükséges lépéseket, vegyék fel a kapcsolatot a Szülők Fórumának elnökével, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Újvidéken történjen egy nagy előrelépés a magyar oktatás terén”.
Joó Horti Lívia lapunk érdeklődésére megerősítette, hogy a levelet megkapta, és folyamatban van annak kiderítése, hogy hol is akadt el ez a történet.
– Még tavaly felvettük a kapcsolatot az iskolával, kiderült, hogy az iskola statútumát is módosítani kellene, tehát ilyen adminisztratív akadályok is felmerültek. A módosítást a minisztériumnak kell jóváhagynia, akárcsak a magyar tagozat megnyitását. Ezek a kérvények, ha jól tudjuk, eljutottak az újvidéki iskolaigazgatósághoz, de onnan nem jött semmilyen visszajelzés – mondta Joó Horti Lívia.
Petar Viđikant, az oktatási és tudományügyi minisztérium újvidéki iskolaigazgatóságának vezetője a Magyar Szónak elmondta, ő csak közvetítő szerepet töltött be ebben az ügyben, továbbította a kérelmeket, de a döntést Belgrádban hozzák meg. „Az új szakirányok megnyitása a minisztérium és nem a mi igazgatóságunk hatáskörébe tartozik. Tudok a szülők kezdeményezéséről, az igazgató úr minden kérelmet továbbított hozzánk. Borzasztóan sajnálom, hogy mind a mai napig nem oldódott meg ez a helyzet, de meggyőződésem, hogy ennek a történetnek még nincs vége. Abszolút megértem a szülőket, és én is úgy vélem, hogy túlságosan elhúzódott már ez az ügy. Remélem, hogy ez a cikk is hozzájárul majd ahhoz, hogy valamit előrelendítsen a dolgokon – mondta Viđikant, aki a rendszer inerciájával magyarázta, hogy még mindig nem született döntés a kérelmekről. Példaként az újvidéki zeneiskola futaki kihelyezett tagozatának megnyitását említette; itt ugyanis két évet kellett várni a minisztérium jóváhagyására… „Fontos a szülők kitartása. Látok rá reális esélyt, hogy a következő iskolaévtől beinduljon a magyar tannyelvű oktatás” – mondta végezetül Viđikant.
Hívtuk Želimir Popovot, az általános iskolai oktatással megbízott miniszterhelyettest is, de lapzártánkig nem tudtuk elérni.
