A Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljának, majd a Sterija Játékok idei versenyprogramjának ismertetése két-két vajdasági magyar nyelvű színházi produkció sikerét hozta. Vagyis bekerültek a válogatásba, teljesítményüket méltányolták. Örömünkre az Újvidéki Színház Narancsbőrcímű előadása (Maja Pelević szerző, Kokan Mladenović rendező) mindkét fesztivál versenyprogramjában szerepel, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Strandcímű előadása, Urbán András szerzői projektuma a hivatásos színházak fesztiválján, a Beszédes István szövege alapján készült Szardínia – mely ugyancsak a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadása, Urbán András rendezésében – pedig a Sterija Játékokon kerül bemutatásra.
Szép elismerés ez, amit szinte nem érkeztünk felfogni sem, amikor a szerb nyelvű sajtóban, egészen pontosan a Politika napilapban már vita kezdett kibontakozni a májusi fesztiválról, egy igen szerencsétlenül megfogalmazott cím alatt: „Miért nincsenek hazai előadások a Steriján?”.
Mit is jelent a „hazai”? Hát az újvidéki és a szabadkai társulatok nem azok? Az első döbbenet után azonban egykettőre kiderül a szövegből, hogy a cím egészen más irányba visz, mint az a cikk szerzőjének szándékában állhatott. Merthogy a megszólított színházi szakemberek egyike sem arról beszél, hogy kevés a hazai, hanem arról, hogy kevés a szerb nyelvű előadás az idei Steriján, azon a fesztiválon, melynek eredeti rendeltetése épp az volt, hogy lehetőséget adjon a szerb szerzők műveiből készült, valamint a szerb nyelvű színházi társulatok megmutatkozásának. Ha ebből meg a fesztivál felépítéséből (három részre tagolódik: 1. „hazai és külföldi színházak előadása íróink művei alapján”; 2. „hazai színházak előadásai külföldi szerzők műveiből”; 3. „nemzetközi szelekció”) indulunk ki, már sokkal inkább érthető a reagálás, még akkor is, ha történetesen elfogadhatatlan.
Ez már szempont kérdése. Viszont tény, hogy a nyakatekert, de talán pontos megfogalmazású: „hazai és külföldi színházak előadása íróink művei alapján” válogatásban – melyet szerb nyelven egyszerűen nacionalna selekcijának neveznek (magyarul: nemzeti, országos, hazai... válogatás?) – idén három külföldi és négy szerbiai előadás kapott helyet. A négy szerbiai közül pedig kettő magyar nyelvű, tehát a válogatásban valóban csak két szerb nyelvű előadás lesz, melyek „íróink” művei alapján készültek. A kategória szelektora, Ana Tasić ezt azonnal a művészi teljesítmény, a színpadi kifejezésmód tekintetében igen szegényes szerb nyelvű színházi évaddal magyarázta. Véleményével többen egyetértenek, közöttük Ivan Medenica, a Sterija korábbi szelektora is, hozzáfűzve: „csak örülni lehet annak, hogy más nyelveken is játsszák szerzőink műveit, és nem szabad hagyni, hogy a fesztivál provinciálissá váljon”. Ezzel ellentétben Jovan Ćirilov, a másik nagy szerbiai színházi fesztivál, a Bitef művészeti igazgatója szerint a Sterija elvesztette saját arculatát, egyre inkább hasonlít a Bitefre, s erre az ismétlésre Szerbiának nincs szüksége. Szerinte a Sterijának a „nagyvilági” helyett újra a hazai drámát, a hazai színházakat kellene elsősorban szerepeltetnie.
A szerb közvélemény megosztott, csak remélni lehet, hogy nem egy újabb nacionalista ízű felsorakozás kezdetéről van szó színházi berkekben, mely mind magához, mind a szakmához méltatlanul immár számba veszi az előadások nyelvét is.
