Szidjuk, vagy visszasírjuk, az emberek többsége igenis odafigyel a néhai délszláv közösséget egybetartó Josip Broz, vagyis Tito elvtárs földi utóéletére. A Szerbiai RTV egyik újabb projektuma erre épül, ugyanis Jovanka Brozról készítenek dokumentumfilmet, melyet állítólag hamarosan műsorra is tűznek.
Jovanka története sokat elárul Tito életéről, hiszen 35 évig éltek együtt, mégis keveset tudunk róla, sok titok fedi az együtt töltött éveket. Még nagyobb a homály exelnökünk halála utáni időszakról, ami Jovanka életében bizony nem kis megpróbáltatásokat hozhatott, ám mint egyszer kijelentette, csak azért is él, csak azért sem hal meg. A dölyf, a trucc tartja benne a lelket!
Más szóval érdekes egy nő ez a Jovanka: titokzatos, tartása van, sőt még mondanivalója is. Sok mindenbe belekóstolhatott hosszú élete során, és mindaz, ami körülötte történik, mágnesként vonzza az embereket. A dokumentumfilm arra keresi a választ, hogy mekkora hatást gyakorolt férjére, voltak-e politikai ambíciói, és valójában miért is váltak el... A közismert és évtizedek óta háttérbe szorított, elegáns nő történetét dokumentumokkal, történészek és kortársak tanúskodásával, az idézett helyszínek felelevenítésével mutatják be. Nincs kétségünk afelől, hogy telitalálat lesz a bevált recept alapján készülő dokumentumfilm, már csak azért is, mert az uralkodókkal, vagy egykori uralkodókkal és a holdudvarukba tartozókkal mindig is kifizetődő volt foglalkozni a média világában.
Ugyancsak biztos siker a közismert személyiségek tragédiájának feldolgozása. Az együttérzés pillanataiban a közönség mindenre, a legapróbb részletekre is kíváncsi, a legfrissebb példa erre Ksenija Pajčin tragédiája. Így a mai erkölcsi és műszaki körülményeknek köszönhetően ez a bizonyos „felfokozott” pillanat napokig tartható, egészen az ízléstelenségig fokozható a gyakori ismétléssel, a túl mély elemzéssel, a mások magánéletében való turkálással. S itt már megközelítettük a kereskedelmi televíziózás lényegét, mert el kell ismerni, hogy a bulvárlapok, bulvárműsorok pontosan erre: mások tragédiájára, jobb esetben csak magánügyére hajtanak rá. Merthogy mindnyájukat hajtja a kényszer, hogy állandóan újabb és újabb szenzációt hajtsanak fel, hisz befogadóközönségük bőven van, és hát ez hozza a pénzt a konyhára. De mivel szenzáció sem akad minden nap, ezért az adott témákat dagasztják hatalmasra, majd rágódnak rajta, mindaddig, amíg már se íze, se bűze.
Sorolhatnánk a további példákat, mert igazán bőven van a sztárnak nevezett sorozatbeli epizódszereplő színésznőcske anorexiájától kezdve a sztriptíztáncosnő szerelmi bújáig.
Én mégis remélem, hogy a Jovankáról szóló dokumentumfilm nem lesz pletykaízű, hanem mértéktartó, akár főhőse, akiről tényleg elmondható, hogy egyszerre csillogó és rejtélyes, kedves és határozott, és akinek hiteles sorsára igazán sokan kíváncsiak.
