Képzeljük el, hogy négy éve áruljuk autónkat, melyet azért nem adunk el, mert valaki rendre azzal hiteget bennünket, hogy megveszi, de ezt mégsem teszi meg, a jármű pedig rothad, nap mint nap kisebb az értéke. Ez történik az újvidéki székhelyű Terra Filmmel, vagyis ezt teszi vele a Tartományi Végrehajtó Tanács, ugyanis magánosítását immár ötször megakadályozta egy utolsó percben küldött átirattal az elmúlt négy évben. Csakhogy a magánosítás elodázásán túl nem tesz semmit helyzete rendezése érdekében, így akár az a bizonyos autó, a Terra Film is egyre rosszabb helyzetbe kerül – magyarázta szemléletesen Želimir Žilnik , a Terra Film vezetője a tegnapi sajtótájékoztatón, melyet elsősorban azért hívtak össze, mert ismételten arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy az állam ily módon csődbe juttatja a valamikor virágzó vállalatot. Žilnik bejelentette azt is, hogy készek bírósági úton harcolni az intézményért, melynek 90 százaléka társadalmi tulajdonban van, s melynek Futaki úti székházát immár a zömmel nyugdíjas tagság saját pénzéből tartja fenn.
Petar Latinović, ugyancsak neves filmrendező szerint az állam tudatosan teszi tönkre a Terra Filmet, ki tudja milyen érdekből. Szakmai melléfogások sorozatáról, vagy szándékos tönkretételről van szó? Latinović szerint egyértelmű ez utóbbi, az, hogy a Tartományi Végrehajtó Tanács azzal, hogy nem tesz semmi a vajdasági filmintézményért, romba dönti. A tranzícióban levő országunk tipikus dramaturgiája szerint jár el az intézménnyel – állítja –, miközben pénztelenségre hivatkozik. De, miért csak a vajdasági filmre és a Terra Filmre nincs pénze? – tette fel a kérdést a rendező, megjegyezvén, hogy azért jogos a kérdés, mert a belgrádi filmközpontokban készült filmek felirata arról tanúskodik, hogy az ott készült filmek támogatására igenis van pénze.
Kendőzetlenül botrányosnak minősítette a helyzetet Vicsek Károly, az egykori Neoplanta, immár Terra Film ugyancsak megpecsételő alakja, neves filmrendező, leszögezvén, hogy korántsem ártatlan helyzetről van szó, hanem a demokratikus rendszer megmagyarázhatatlan, elegáns támadásáról a vajdasági film ellen. Mint kifejtette, a korábbi kommunista rendszerben egyértelmű volt a cenzúra, félreérthetetlen a támadás egyes alkotók ellen, most viszont azzal, hogy nem tesznek semmit, csöndben hagyják kialudni a filmkészítés legkisebb szikráját is Vajdaságban. Hogy miért nem látják be a demokratikusnak nevezett társadalmi rendszer vezetői, hogy ezzel mekkora kárt okoznak, hogy mennyi szakmát és szakembert hagynak veszendőbe menni itt, a tartományban, Vicsek számára is érthetetlen, ugyanakkor felháborító is.
A Terra Film vezetői mielőbb szeretnék megoldani a négyéves agonizálást, akár azon az áron is, ha a megoldást hazai, vagy nemzetközi bíróságon találják meg.
