A Szerb Kémiai Társaság a közelmúltban köszönő oklevéllel tüntette ki a csókai származású dr. Csanádi Jánost, az Újvidéki Egyetem Természettudományi–Matematikai Karának nyugalmazott egyetemi tanárát és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagját, a társaság munkájához való többéves hozzájárulásának elismeréséül. Az oklevelet prof. dr. Dušan Sladić, a Szerb Kémiai Társaság elnöke adta át Belgrádban, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia székházában, a társaság fennállásának jubiláris 125. évfordulója alkalmából szervezet díszülésén.
Csanádi János a tanári pályafutását a Zentai Gimnáziumban kezdte 1974 őszén. Ezt követően a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanárképző Karra került. Végül pedig az Újvidéki Egyetem Természettudományi–Matematikai Tanszékére, ahol előbb tanársegédként tevékenykedett, majd rendes tanári rangig jutott. Az utolsó tíz évben tanszékvezetői tisztséget is gyakorolt. Munkássága alkalmával már számos tanári továbbképzést tartott, valamint zsűritagként is szerepelt megannyi diákversenyen. A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciára is több hallgatót mentorált, kiemelkedő eredményekkel. Az újvidéki Európa Kollégiumban is tevékenykedett mentorként, ahol kémiai csoportokat vezetett. Hogy mit jelent számára a köszönő oklevél, arról a következőket mondta:
– A Szerb Kémiai Társaságnak csaknem 50 éve vagyok a tagja, mégis váratlanul és meglepetésszerűen ért a hír, hogy jelenjek meg a díszülésen. Visszagondolván, hogy mivel is szolgáltam rá a pár évvel ezelőtt kapott elismerő és a legújabb köszönő oklevélre, azt hiszem, a meghatározó érv az lehetett, hogy az egyetemi oktatói és kutatói munka mellett részt vettem a Szerb Kémiai Társaság olyan tevékenységeiben, mint például konferenciák szervezése, kül- és belföldi előadók meghívása, a tartományi és köztársasági diákversenyek koordinálása, zsűrifeladatok ellátása, vagy a fiatal egyetemista kutatók mentorálása. Talán azért is, mert aktív szerkesztőbizottsági tagja vagyok a Journal of the Serbian Chemical Society tudományos folyóiratnak, amit szintén e társaság ad ki – hallottuk Csanádi Jánostól, akit az eddigi pályafutásáról is kérdeztünk.
Az oklevelet prof. dr. Dušan Sladić, a Szerb Kémiai Társaság elnöke (balról) adta át Belgrádban dr. Csanádi Jánosnak (jobbról)
– Mint vegyész, a pályám alatt nagyobbrészt alapkutatással foglalkoztam. Kezdetben a magiszteri képzésem idején az epesavak kémiai transzformációit vizsgáltam. Azután szerencsém volt két évet Debrecenben dolgozni vendégkutatóként a Magyar Tudományos Akadémia Antibiotikum Kémiai Kutató Csoportjában és az antibiotikumok, valamint a cukrok kémiájával ismerkedni. Az anyaországi kutatói tevékenységem nagy lökést adott a további külhoni kutatásaimhoz, így az idők során több évet töltöttem külföldön. Egy évet Angliában, ötöt pedig az Egyesült Államokban. A fakultásra még mindig gyakran bejárok, ahol jelenleg mentora vagyok egy doktorandusznak. Remélem, hamarosan a doktori védésére is sor kerül – tette hozzá a kémiatudományok doktora.
Tapasztalatai szerint, sajnálatos módon az utóbbi években jelentősen csökkent az egyetemre iratkozó hallgatók száma nemcsak a kémia, de a fizika, matematika, biológia és a földrajz terén is.
– A tanári pályát választó hallgatók száma még kevesebb, ami egy nagy probléma. A reményt azonban nem veszítjük el. Részt veszünk rendezvényeken, különböző középiskolákkal is tartjuk a kapcsolatot, versenyeket szervezünk. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a diákoknak minél közkedveltebbé tegyük a kémiát. Úgy gondolom, hogy az oktatás során nagy hangsúlyt kell fektetni a gyakorlatokra, és minél többet kell kísérletezni, hiszen a kémia akkor szép és jó, amikor az ember látványos kísérleteket végez – fogalmazott beszélgetőtársunk. Majd elmondta, hogy a nyugdíjas éveiben is tartani fogja a kapcsolatot az egyetemi karral, és ha ideje engedi, továbbra is tartani fog tanári továbbképzéseket, valamint a kutatást sem fogja abbahagyni.
– Már hosszú évek óta a szteroid alapú gyógyszerek továbbfejlesztésén dolgozom, és ezt is fogom folytatni. Ezek mellett pedig szeretnék a jövőben többet olvasni, komolyzenét hallgatni, a természetben lenni és mozogni – emelte ki Csanádi János.
