Kissé több figyelem illeti meg a dél-bánáti magyarokat az utóbbi években, mint a korábbi évtizedekben. Hogy helytálló-e ez a vélemény, talán maguk az ott élők ítélhetik meg a mérvadóan. Helyzetük azonban korántsem irigylésre méltó, és talán nehezebb, mint bármikor máskor. Ezt viszont már mi is láthatjuk, mi, akik kicsit északabbra születtünk. Hogy így van-e, arról Balassa Juliannát, a dél-bánáti magyarok egyik kimagasló egyéniségét faggattuk, aki a szó szoros értelmében fáradhatatlanul tesz a közösségért.
Nemhogy elkerüli azokat, hanem szinte minden jelentősebb magyar közösséget meglátogatott az utóbbi egy hétben új bábelőadásával Körmöci Petronella és Kálló Béla színművész. Mint az eredeti bejelentésben szerepelt, a székelykevei, a sándoregyházi, a torontálvásárhelyi, a hertelendyfalvi, az ürményházi, a verseci és az udvarszállási, a fejértelepi és a fehértemplomi, a tóbai és a magyarcsernyei közönséget örvendeztették meg. Ritkán részesülnek ilyen megkülönböztetett figyelemben ezen helységek lakói?
– Vannak kivételek, de azért túl gyakorinak nem mondhatóak. Ezek ritka szép – ritkaszép alkalmak. Ez a bábjáték Körmöci Petronella és Kálló Béla előadásában mégis különös élményt jelentett a közönség számára. Mi a Pancsovai Televízió Magyar Percek adásában a hertelendyfalvi előadáson rögzítettünk néhány részletet, a hamisíthatatlan gyermekkacajt az előadás során, és az utána rögtönzött kis táncházat a színművészek, a bábuk és a gyermekközönség részvételével. A „korosabb ifjaknak” sokat jelentett a szerző és a mű rövid méltatása is, nekünk pedig a kamerába mondott kedves szavak az előadást befogadó hálás közönségről. Egyébként a most már vidékünkön is közkedvelt színészpáros a tavalyi előadásával is megtisztelt bennünket. Emlékezetes még Vukosavljev Iván Mátyás-mesékkel való körútja, szintén egészen Udvarszállásig, a pancsovai székhelyű Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ szervezésében. Rendszeresen idelátogat a bácsfeketehegyi szeretetszolgálat is, olykor magyarországi vendégegyüttessel a karácsonyi ünnepkörben. A Tanyaszínház már kétszer tette tiszteletét errefelé, minden esetben teli sportlelátók előtt. Vendégül láttuk még a nagybecskereki Madách Színházat, a szintén nagybecskereki Emmánuel kamarakórust, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezésében a Magyar Ünnepi Játékok záróelőadását. Versec a megnyitóünnepség, valamint a Durindó és Gyöngyösbokréta megrendezését is kiérdemelte már, egész Dél-Bánság örömére és gyönyörűségére. És ne feledjem: a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának My Fair Ladyje a nagyszínház termét töltötte meg, és olykor egy-egy Belgrádban vendégszereplő magyar társulat előadására is összekalapozzuk a szervezett látogatásra valót. Szent István előtt a Székelykevei Nyári Estek is sok csemegét hoznak hazai terepről és távolabbról is. A bukovinai székely kapcsolatok révén is sok szép élményben lehet részünk, és még biztos kimaradt valaki-valami a felsorolásból.
N Önerőből is színvonalas műsorokat adnak. Erre a nemrégi március 15-i ünnepségsorozat a legfrissebb példa, melyekből a művelődési egyesületek igencsak kivették részüket... Mi minden történt március 15-e táján a dél-bánáti helyiségekben?
– A „jó példa” előtt néhány előzmény – folyamat. Ha nem is a vízözönig tekintek vissza, a Dél Bánáti Magyar Művelődési Egyesületek szemléjére ki kell térnem. Ez a mozgalom egy „adminisztratív” és egy háborús kiesés kivételével 1969 óta folyamatos, évente megtartott rendezvény, amely a beinduláskor halottaiból élesztette fel a térség magyarságát. Dicséretet érdemel többek között Nagy Sívó Zoltán, Erdei Ernő, Erős János. Bár a sajtó folyamatosan, szinte szenzációként követte a kapcsolódó eseményeket, az új nemzedéknek is tudnia kell, hogy milyen áron maradt meg az „az árva kevés” (vagy nem is olyan kevés?), ami még megvan, és hol jutott ebek harmincadjára nem kevés vívmány. Előzetesen csak röviden: a rendezvényt kísérő tanácskozások nyomán magyar tagozatok indultak a pancsovai gimnáziumban, Hertelendyfalva felsős tagozatokat nyitott, a továbbiakban rendre alakultak a művelődési egyesületek ott is, ahol a „rendszer” a magyarságot az iskolák szétrúgásával, az ezt követő elszigeteltséggel leírta: Sándoregyházán, Fejértelepen, Kevevárán, Udvarszálláson és legutóbb Fehértemplomon, de a rendezvényen megjelennek például a temesvajkóciak, szerediek is, ahol egyesület alapítására már nincs lehetőség. És szidhatjuk a pártokat rendre, a politikai nyitás nyomán a civil szerveződés előtt is megnyíltak a kapuk, így léphetett színre egész Dél-Bánát átfogásával pancsovai székhellyel a Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ, amely „távirányító” nélkül, helyi rálátással vállalhatott fel közéleti dolgokat, tartva a hátát az esetleges „érzékeny” témákban-tevékenységekben is. De erről inkább más szóljon majd. A szemle és a tizenhárom évre visszatekintő Dél-bánáti Karácsonyi Szokások és Betlehemesek Dél-bánáti Találkozója, amelyet msgr. Fiser János esperes-plébános indított be, szintén olyan kapocs és megmutatkozási lehetőség, amely nélkül közösségi életünk, identitástudatunk nem csak egy-két fokkal lenne szegényebb.
Az idei március 15-i műsorsorozat valójában az előzőekből ered. 1996-ban Pancsován megtörtük a jeget, akkoriban még többek között a Szózatért sokan pokrócot kínáltak a rendezőnek a „hűvöshöz”. De nem lett rá szükség. A helyi politikumnak ez a csoda is három napig tartott, viszont évek teltek bele, amíg „a Bácska” és a „nagy sajtó” is elhitte, hogy itt valami történik. Az ünnepséget itt azóta is a pancsovai Petőfi Sándor ME-, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar ME és a Börcsök Erzsébet VMK közösen szervezi, lehetőség szerint vendégszereplésekkel Székelykevén, és eleinte Ürményházán is. Idén a mi előadásunk mellett Székelykevén tartottak megemlékezést, és első alkalommal Kevevárán az anyanyelvápoló csoport- és a Keve Magyar Művelődési Egyesület szervezésében. A torontálvásárlelyi rendezvény is első alkalommal köszöntötte az ünnepet, és Versec is ötletes, színvonalas előadással méltatta a napot. Az előadásokat követő lelkesedést csak látni lehet, leírni és elmondani nemigen.
