A tavaly elfogadott új tankönyvtörvény előírja többek között azt is, hogy a jövőben minden kiadónak licencre van szüksége tevékenysége végzéséhez. Žarko Obradović oktatási miniszter a héten adott át húsz okmányt, egészen pontosan egyfelől A-licencet azoknak a kiadóknak, melyek az oktatás minden szintjén jogosultak tankönyveket kiadni (ide tartozik: Tankönyvkiadó Intézet, Alfa – Nemzeti könyv, Kreatív Központ, BIGZ, Educa, Epoha és Klett), másfelől B-licencet azoknak a kiadóknak, melyek az oktatás néhány szintjén adhatnak ki tankönyveket (Akronolo, Freska, Gerundium, Dominata Ügynökség, Korak po korak, Matematiskop, M&G Dakta, Novi logos, Opšta Tehnika Ügynökség, Soho Graph Ügynökség, Teatar za és The English Book)
Obradović szerint ezek a licencek igazolják, hogy a kiadóház eleget tesz a törvényes előírásoknak, a tartalomról pedig majd a szakma gondoskodik. Az állam feladata ebben az, hogy mindenkinek egyenlő esélyt biztosítson – hangsúlyozta. A miniszter az utóbbi időben több vásári és más rendezvényt megnyitva, Újvidéken is rendkívül meggyőzően, amolyan békebelien, kedves mosoly kíséretében nyilatkozott, mintha valóban jól állna a szénája. A levegőben röpködtek a nagy, de semmitmondó szavak, melyek ráadásul nem ritkán ellentmondanak a gyakorlati életnek is. Mert pillantsunk csak vissza a felsorolt kiadók jegyzékére! Van-e közöttük akár egy vajdasági is? Nemhogy vajdasági, hanem jóformán még Belgrádon kívüli sincs közöttük. Akkor meg milyen esélyegyenlőségről beszélünk?
És milyen törvényességről, a szabályok betartásáról, licencről? A fővárosi sajtó beszámolói és felvételei alapján igazán kedélyesen adta át a miniszter az arra érdemesült kiadóknak a licenceket, miközben alig egy hete a magánkiadók azzal vádolták meg sajtótájékoztatón ugyanezt a minisztériumot (továbbá a tartományi és a fővárosi illetékes szerveket), hogy több tízezer euróval tartozik nekik, mert még mindig nem fizette ki az elsősök ingyen tankönyveinek költségeit. A Szerbiai Kiadók Egyesülete március 23-án jelentette be, hogy kénytelen lesz bírósági úton bizonyítani igazát, azaz behajtani pénzét, de még csak válaszra sem méltatták. A kiadók elvégezték munkájukat, sőt már a következő tanévre kell gondolniuk, de még márciusban sem kaptak választ arra a kérdésükre, hogy mikor fizetik ki nekik a tavaly elvégzett munkát. Gordana Knežević-Orlić, az egyesület igazgatói bizottsági elnöke szerint a kiadók az iskolákkal kell megfizettessék a tartozást, mert azokkal szerződtek, de egyes iskolák számlája zárolt, mások pedig azt állítják, hogy a minisztérium, a tartomány, vagy Belgrád város nem utalták át a pénzt számlájukra. A magánkiadók több egyéb mellett amiatt is tiltakoztak, hogy késik a tankönyvtörvény alkalmazása. Szavaik szerint eddig csupán a kiadói szabványok szabályzata, azaz a licenckiadást szabályzó rendelet lépett életbe az átfogó törvényből.
Mindezt – és csupán ezt – összevetve nincs túl nagy ok az elégedettségre. A tankönyvkiadás területén – Bacsó Péter halhatatlan Tanúját idézve – akad még tennivaló.
