2024. szeptember 3., kedd

„Világnyelv lett a dzsessz”

Babos Gyula is zenélt az idei Jazzik nemzetközi dzsesszfesztiválon Szabadkán
A rednezvényen fellépett Al Foster is (Diósi Árpád)

A szabadkai Jazzik nemzetközi dzsesszfesztivál vendége volt Babos Gyula magyar dzsesszgitárművész-tanár is, aki munkásságáért már számos díjban részesült, 2005-ben pedig megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést is. Babos Gyula bemutatta új, BA-LAN-cE nevű formációját, és fergeteges koncertet adtak a Jadran színpadon. A gitárművésszel a koncert előtti hangpróbán beszélgettem.

Kik alkotják az új formációt?

– Egy régi jó tag, Balogh László dobos maradt, egy régi barát, Emilio pedig visszajött. Rajtuk kívül velünk zenél egy kiemelkedő indo-jazz hegedűs, Lantos Zoltán, egy fiatal basszusgitáros-bőgős, Fonay Tibor, és egy fantasztikus dzsesszzenész, Ávéd János, aki szopránszaxofonon játszik, de billentyűse is a zenekarnak.

Emilio még tizenéves volt, amikor már együtt zenéltek. Hogyan került sor ezúttal az együttműködésre?

– Emilio már az előző zenekaromban is játszott, amikor pedig új formációban gondolkodtam, erősen vágytam egy olyan nagy tehetségre, mint amekkora ő. Megkértem, hogy játsszon velünk, és ez így alakult.

Ha már a fiatalokat említjük, nem lehet kihagyni Veress Mónikát (Nika) sem, aki a korábbi formációban énekelt. Szívesen nyújt a fiataloknak bemutatkozási lehetőségeket?

– Dzsesszzenészeknél ez úgy van, hogy valaki előáll egy zenei koncepcióval, és ehhez társakat keres. Az érettebb, önálló úttal rendelkező, virtuóz dzsesszzenészek általában nem alkalmasak arra, hogy hosszú ideig más koncepciójába szoruljanak. A tehetséges, zenélni tudó fiatalok pedig megerősödhetnek egy ilyen formációban. Ez történt itt is. Mónika is tizenéves volt, hat évig együttműködtünk, nagyon jót zenéltünk, rengeteg helyen felléptünk, és Fonogram-díjas lemezt készítettünk. Most viszont másfelé viszi az élet, és ez a dolgok rendje: repüljön a saját pályáján.

A kilencvenes években világhírű zenészekkel játszott, az utána következő időszak is úgymond eseménydús lett zeneileg?

– Egy zenész az élete során minden periódusban előbbre helyez valamit. Abban az időben nagyon fontos volt számomra, hogy Frank Zappával vagy James Moodyval játsszak. Ez a tíz év pedig inkább a keresés és a megleltek érleléséről szólt. A Babos Project Romanival magyarországi romadallamokat alakítottunk át, a Project Specialban már bátran használtunk improvizációkat is, a BA-LAN-cE pedig arra törekszik, hogy különböző stílusokat, például az amerikai jazzt, az indiai népzenét, a cigányzenét, a rockot, és a bluest vegyítse, összeforrassza, hogy végül megszülessen egy olyan közép-európai dzsesszzene, ami majd csak bennünket jellemez. Nagy vágyam, hogy ennek megteremtője legyek. Ugyanakkor elkezdtem másfelé is kacsingatni, szimfonikus- és kamarazenekarra írtam műveket, a Budapesti Filharmóniai Társasággal játszottunk el egy szerzeményemet, nemrég pedig belevágtam egy egyfelvonásos opera megírásához, ami nem lesz dzsessz. Minden érdekel, nagyon nyitott vagyok.

A popra is?

– A popműfajok valami miatt leálltak. Az iskolában nagyon nehéz tanítani olyan számokat, amelyek nem húsz évvel korábban íródtak. Nem tudok egy igazán nagy dalt sem mondani, amely az elmúlt húsz év során jelent meg. Ha csak a The Beatlest, Steve Wondert, Eric Claptont vagy Jimmy Hendrixet említem, az ő munkásságukat a könnyűzenében nagyon nehéz kiváltani az újakkal.

Ez az időszak tehát nem kedvez a fiatal dzsesszzenészeknek?

– Valami miatt nem kedvezett az előző sem, részben pedig mégis. Azt gondolom, hogy világnyelv lett a dzsessz, és magában hordozza az összes jó és rossz európai jegyeket is, hiszen a dzsessz már nem csupán amerikai zene. Arra már nem figyelünk, hogy egy európai dzsesszzenész amerikai másolatot játszik-e. Az érdekel bennünket, hogy mit hozott otthonról, abból az országból, ahonnan való. Hogyan tudja a dzsesszt sajátjává tenni, saját gyökereivel és nyelvezetével összefonni.

Katona Klárival harminc éve élnek harmonikus házasságban. Ő is kiemelkedő alakja a magyarországi zenevilágnak. Hogyan fér meg két zenész egymás mellett házastársként?

– Ő teszi a saját dolgát, én pedig az enyémet. Tanácsot kérünk egymástól, és meghallgatjuk, mit mond a másik. Figyelünk egymás szavára, adunk egymás véleményére. Igyekszünk megbeszélni a dolgokat. Ugyanakkor nem kontárkodunk egymás dolgába. Csak akkor, ha ezt valamelyikünk kezdeményezi.

Otthonukat 2008-ban tűz pusztította el. Sikerült azóta felújítani?

– Folyamatban van, de nem lakunk ott.