Hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy Mezei Szilárdot saját közege, a vajdasági magyar közösség is elismerje. Mint ahogy ez a próféta és a haza esetében lenni szokott, a ma 38 éves művész is előbb futott be külföldön, mint Vajdaságban, előbb fedezték fel zenészi és zeneszerzői tehetségét Dániában és Franciaországban, Belgrádban és Budapesten, mint a tartományban.
Koncertezni még ma is gyakrabban hívják „odaátról”, de az utóbbi időben egyre többször találkozhatunk zenéjével itthon is. Legutóbb az Újvidéki Színház Marat the Sade című előadásában hallhattuk a Mezei által komponált zenét, amit a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján a legjobb színpadi zeneként díjaztak.
Mezei Szilárd 1974-ben született Zentán. Itt járt elemibe és alsó fokú zenedébe. A zenei középiskola hegedű szakát Szabadkán végezte el, ahol Lajkó Félixszel együtt koptatta az iskolapadot. Amikor Félixet el akarták tanácsolni az iskolából hiányzásai miatt, Szilárd (sikertelen) petíciót indított barátja védelmében. Érdekes azonban, hogy az egykori osztálytársak később, immár érett zenészként nem léptek együtt közönség elé. A szabadkai évek után az újvidéki és a belgrádi évek következtek. A főváros Zeneakadémiáján négy évig hallgatott zeneszerzést Zoran Erić osztályában.
1990-től mint hegedűs, brácsás, nagybőgős és zeneszerző több országban is fellépett különböző felállású zenekaraival – a duótól a nonettig (kilenc tagú zenekarig). Pályafutása során szinte többet koncertezett külföldön, mint itthon. Törzsfellépőnek számít a magyarkanizsai Jazz, improvizatív zene… fesztiválon, a szegedi MASZK Egyesület rendezvényein, a győri Mediawave-en, a budapesti FONÓ-ban, az újvidéki CK13 klubban. De megfordult már Mariborban, Gyergyószentmiklóson, a németországi Leverkusenben, Düsseldorfban, Koppenhágában, Kolozsvárott, Klagenfurtban, Londonban, Avignonban, Varsóban, és még hosszan sorolhatnánk.
Együtteseivel kortárs improvizatív zenét játszik, elsősorban saját kompozíciókat. Zeneszerzőként fő érdeklődési területe az improvizáció és a kompozíció kapcsolata, a jazz és a népzene. Fiatal zenészként a bartóki és a Szabados György-i vonal követője volt. Művészetére és világlátására nagy hatással volt Hamvas Béla, Domonkos István és a filozófus Kierkegaard. Barátai szerint az összes Hamvas-műt olvasta, Domonkoshoz – a távolság ellenére – baráti kapcsolat fűzi, dániai tartózkodása során pedig meglátogatta Kierkegaard sírját, és hangszerével tisztelgett előtte.
Aktívan foglalkozik színházi zeneszerzéssel, állandó munkatársa húga, a Jászai-díjas Mezei Kinga, de gyakran dolgozik együtt Urbán András és Várszegi Tibor rendezőkkel, a Nagy József vezette Orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központtal pedig bejárta a fél világot. A már említett hangszerek mellett kobzon és oud-on játszik eredeti népzenét, illetve népzenéhez kötődő improvizatív zenét.
Számos díjat kapott eddigi pályafutása során. 2000-ben a Szelídítések c. előadás zenéjéért Sterija-díjban részesült. 2004-ben az 54. Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján a Via Italia c. előadás zenéjéért díjazták. 2009-ben megkapta a Vajdasági Magyar Művészeti Díjat.
2005 októberében az eminens londoni Leo Records kiadónál megjelent Huzat címet viselő CD-je, amely nemzetközi zenekarával készült felvételeit tartalmazza. Azóta számos kiadónál jelennek meg lemezei, évente több is. Legutóbbi, Fújj szél, Zenta, visszhangozz szél! című albumáról a kritika is elismeréssel szólt.
Mezei Szilárd öntörvényű ember, aki nem hajlandó kompromisszumokra – sem a zene világában, sem az élet dolgaiban, mondják róla ismerősei. És habár zenészként volt alkalma jó néhány országban megfordulni, végül mindig szülővárosában kötött ki. Ma is itt él feleségével, Zsófiával és három gyermekével, Bertalannal, Borbálával és Eszterrel.
