A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola előcsarnokában megnyílt Ripszon István nagybecskereki bíró, egyben amatőr festő ötödik önálló kiállítása, amelyen 29 alkotását lehet megtekinteni a következő tíz napban. A képzőművészet iránti érdeklődése még a gimnáziumi éveiben megmutatkozott, és bár később a jogi tanulmányai felé fordult, folyamatosan fejlesztette képzőművészeti tudását, és alkotókedve is megmaradt a mai napig. A kiállítást Viorel Flora festőművész nyitotta meg, kihangsúlyozva, hogy Ripszon István munkáit sok szakmabeli is megcsodálja, hiszen egyrészt a csendéletek és tájképek színvilágának gazdagsága lenyűgöző, másrészt annyira szép, valóban karakteres portrékat alkotott, mint amilyet a képzett alkotók közül is csak kevesen tudnak megvalósítani.
Ripszon Istvánt, elmondása szerint, mintegy fél évszázada foglalkoztatja a képzőművészet. Több mint ezer alkotást készített, különösebben kedves témái nincsenek, talán valamelyest a portrékat emeli ki a többiek sorából. Sziveri János költő, Zoran Đinđić a meggyilkolt kormányfő, Pál pátriárka, Karl Miklós muzslyai tanár és más közismert személyiség mellett megfestette számos egyszerű ember arcképét is. Mint vallja, számára minden ember egyforma, a maga módján érdekes, legyen közszereplő vagy valamelyik szomszédja.
Olajfestményeket készít és akvarelleket, más technikával nem próbálkozott. Önszorgalommal jutott el a művészetének mostani szintjére. Tagja a muzslyai amatőr képzőművészek egyesületének, de alkotótáborokon csak ritkán vesz részt, inkább egyedül dolgozik. Alkotásai világszerte megtalálhatók, főleg az európai államokban, például több műve Németországban lelt gazdára, de ugyanakkor festményei kijutottak az óceánon túlra, az Egyesült Amerikai Államokba, Kanadába, Dél-Afrikába. Magyarországra egyelőre nem került el egyetlen alkotása sem.
Ripszon István szeretné a következő években megfesteni az emberiség történetét, és külön a magyarság történetét, a korra jellemző szimbólumok segítségével, üzenetet továbbítva egyúttal a múltból a jelenbe, de az utókor részére is. Ezáltal egy bizonyos üzenetet szeretne továbbítani a jelenbe, illetve az utókor részére. Ezek a tervezett alkotásai eltérnek majd az eddigi munkáitól.
– Mondhatom, hogy a festészetnek köszönhetem azt, hogy egyáltalán túléltem az elmúlt évek megpróbáltatásait, amelyekről most nem szeretnék beszélni. Azt hiszem, aki ismer, az tudja, hogy miről beszélek. Ezekben a válságos években sok éjszakán keresztül festettem, nappal pedig pihentem – vallja Ripszon István.
