(Ragályi Elemér – Diósi Árpád fotója)
Nagy sikerrel mutatták be Szabadkán is Az ajtó című filmet, Szabó István rendezésében és Helen Mirren főszereplésével. Az alkotás Szabó Magda azonos című könyve alapján készült. A film operatőre Ragályi Elemér, aki már nagyon sok világsztárral dolgozott együtt, és valóságos sztároperatőrnek számít a világban. Őt kérdeztem Az ajtóról és a sztárokról.
Milyen volt Szabó Istvánnal dolgozni?
– Szabó Istvánnal hasonló korúak vagyunk, és több mint negyven éve ismerem. Amikor felvettek a főiskolába, ő már főiskolai tanársegéd volt. Jelen volt a felvételi vizsgámon, mondhatni nála felvételiztem. Régen egy stúdióban is dolgoztunk. Nem kellett tehát bemutatkoznunk egymásnak. Jól ismerjük, szeretjük és tiszteljük egymás munkáit. Nem is ért bennünket nagy meglepetés, amikor felmerült az együttműködés ötlete.
Szabó István köztudottan sokáig dolgozott Koltai Lajossal...
– Mondhatni szimbiózisban éltek. Szoros munkakapcsolat és barátság fűzte őket össze, ezt én nyilván nem tudtam nyújtani. A mi együttműködésünk Szabó István számára jobban, nekem kevésbé, de rejtett némi kockázatot. Főleg azt, hogy eltérő lesz a véleményünk, ami nem tudhatni, hova vezet. Vajon kialakul-e belőle vita, konfliktus vagy harag, ami a film kárára megy? Részemről ez nem fordulhatott elő, nem engedtem volna meg. A kilencvenes évek közepétől tizenöt évet az amerikai filmgyártásban töltöttem. Ekkor nagyon jól megtanultam mi a kompromisszum, és hogyan kell egy operatőrnek viselkedni kritikus helyzetekben. Számomra nem volt újdonság, sem teljesíthetetlen az, hogy kompromisszumot kell kötnöm a rendezővel. Nincs két ember, akik egyformán gondolkodnak, nekem is határozott meglátásaim vannak a filmről mint művészetről és médiumról. Saját stílussal rendelkezem, akárcsak Szabó István, de egy közös munka során az operatőrnek udvariasan háttérbe kell szorítania az egóját, és helyet adni a rendező elképzeléseinek.
Ön olyan operatőr, aki beleszól a rendező munkájába?
– Ez természetes, hiszen nem vagyok szolga. Egyébként is ismert vagyok arról, hogy elég erőteljesen hangoztatom az elképzeléseimet. Ezúttal viszont kevésbé voltam úgymond hangos.
Milyen volt Helen Mirrennel dolgozni?
– Nagyon jó. Nem először dolgoztunk együtt, de akkor még nem volt nagy sztár, mint most. Mégis megjegyzett, elmondása szerint azért, mert nagy figyelemmel és szeretettel világítottam meg az arcát. Amikor az merült fel, hogy ő játssza majd Az ajtóban a főszerepet, épp Magyarországon forgatott. Együtt vacsoráztunk, én pedig az orra alá dugtam a forgatókönyvet.
Az ajtó egy nehéz történet, és eléggé szövegközpontú, egy filmben pedig fontos a látvány is. Nagyobb felelőség hárult-e ez esetben az operatőrre?
– A látványt többféleképpen lehet definiálni. Az is látvány, ha felrobban egy autó, vagy ha egy lemenő napot fotografálok. Ugyanakkor az is, ha egy nagyszerű színész arcát mutatom egy közeli felvételen. Egy beszédes emberi arc is rendkívül látványos.
Világsztárokkal forgatott együtt: Ben Kingsley, Robin Williams, Alan Rickman, Max von Sydow, Salma Hayek stb. Okozott-e valamelyikük csalódást?
– Nagyon szelektív a memóriám. Az élet szerintem csak úgy elviselhető, ha a rosszat gyorsan elfelejtjük, a jó emlékeket pedig sokáig megőrizzük. Ha megfeszülök, akkor sem tudok negatív példákat felhozni a felsorolt színészekről.
Olyanokkal is dolgozott, akik akkoriban még nem voltak sztárok: Scarlett Johansson, Kate Winslet, Robert Pattinson stb. Gondolta-e valamelyikükről, hogy egyszer nagy sztár lesz?
– Robert Pattinsont észre sem vettem, egy volt a kamaszfiúk közül. Antonio Banderas ismert volt ugyan, amikor együtt dolgoztunk, de még nem sztárolták. Neki viszont olyan kisugárzása és aurája volt, amiből lehetett érezni, hogy nagy képességekkel rendelkezik.
(Hébermann Jenő (fotó Diói Árpád)
Hábermann Jenő, Az ajtó producere beszélt többek között a film készítésének kezdeteiről és a nézettségéről.
– Amikor Szabó Magda megkapta a Femina-díjat, könyvét harminchat nyelvre lefordították, és az egész világon ismertté vált. Akkoriban Franciaország nagy asszonyaként emlegetett Jeanne Moreau szerette volna elkészíteni, és eljátszani Emerencét. Nagyon jó barátságban voltunk Magdával, és két nap múlva azt mondta, túl sokáig várt Moreaura, és enyém a megfilmesítési jog. Egy délután az irodámban ünnepséget tartottam, és Szabó Istvánnal elkezdtünk beszélgetni a könyvről. Megkerestem németországi partnereimet, és fontos kiemelnem, hogy Németország 63 százalékban szállt be egy teljesen magyar filmbe. Felkértünk egy angol kasztingigazgatót, aki színésznőket ajánlott Emerence szerepére. Megemlítettük, hogy Helen Mirrent szeretnénk. Visszatért Londonba, ahonnan azt válaszolta, hogy már évekre foglalt. Erre lépett Ragályi Elemér, aki tudta, hogy Helen épp Magyarországon van. Utána az is kiderült, hogy szabad, és érdekeli a munka. Az ajtót hét hete mutattuk be, és a tavalyi összes magyar film nézettségének a felét meghaladta ez idő alatt. Jó eredmény ez annak tudatában, hogy a mozizás világszerte mélyponton van, és a filmek nézettsége alacsony – mondta a producer.
