Egy újabb mérföldkőhöz érkezett a Tanyaszínház szekere. A magyar nyelvterületen egyedülálló vándortársulat az idén nyáron játssza 35. előadását összesen 26 vajdasági helyszínen. Magyar Attilával, a Tanyaszínház vezetőjével további mérföldkövekről beszélgettünk.
Hova helyeznéd le a Tanyaszínház eddigi életútjának képzeletbeli mérföldköveit?
– A nulladik mérföldkő természetesen a születési év, 1978 mellé kerülne. A következő mérföldkő az volt, amikor átpakoltunk a szénával etetett szekérről a traktorra. Azután következik 2003, amikor regisztráltuk magunkat önálló civil szervezetként, és most, úgy érzem, ismét egy mérföldkő előtt állunk. A 25 éves jubileumunkon mondtuk ki, hogy a Tanyaszínháznak megteremtjük a fészkét Kavillón. Az építkezési tervek el is készültek, habár sajnos még távol vagyunk a megálmodott épületkomplexum egészének befejezésétől. Ám ha minden jól megy, akkor az építkezés első fázisa a napokban a Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásával elkezdődik, és a július 28-i bemutatóig be is fejeződik.
Az idei előadás címe is a jubileumra utal.
– Az idén ősbemutatóval rukkolunk elő, Gyarmati Kata Mérföldkő című darabját mutatjuk be, amely kimondottan a Tanyaszínháznak íródott. A darab rólunk szól, a vajdasági magyar emberről, a Tanyaszínházról, a közönségünkről – mindnyájunkról.
Kik vesznek részt a produkcióban?
– Az előadást Puskás Zoltán rendezi, a zenét Bakos Árpád komponálja, a jelmezeken pedig Ledenyák Andrea dolgozik. Továbbra is a művészeti akadémia hallgatói képezik a csapat gerincét, de végzett, fiatal színészek, valamint magyarországi és erdélyi vendégek is lesznek a trupban.
Az idei útvonal 26 állomást tartalmaz, és talán most először fordul elő a Tanyaszínház életében, hogy a bánáti falvak vannak túlsúlyban.
– Egyetlen egy évben, 1989-ben fordult elő, hogy tíznél több helyszínünk volt Bánátból, de mindenképpen ez a legelső alkalom, hogy Bánátban többször fogjuk lejátszani az előadást, mint Bácskában. A 14 bánáti helyszínt a Magyar Nemzeti Tanács anyagi támogatásának köszönhetően járhatjuk be.
