Szabadkán a Jadran színpadon láthattuk ezt a bábos, zenés, szellemes, lendületes előadást, amely a klasszikus mesét szabadon követi. Az éhes gidák nem zsenge füvet, hanem csokit és cukorkát várnak anyjuktól, amikor pedig a kecskemama elmegy, örömükben elkezdenek rokizni. A farkas persze itt is elvetemült, habár néha szánalmat keltő. Amikor krétát venne, hogy elvékonyítsa a hangját, a kereskedő kérdőre vonja: minek a kréta egy farkasnak? Magyarázkodni kényszerül szegény, hogy ő egy egyedülálló apa, aki matekra tanítja a fiát. A farkas trükkjei nemcsak nem sikerülnek, de az egyik gida még a farkát is letépi.
Az előadás díszlete egy lebegő házikó fakonstrukciója. A lécek közé vásznakat feszítettek képvetítés céljából, és így lenyűgöző látványt sikerült produkálniuk az alkotóknak. Segítségével derül ki az is, hogy valójában egy mesemúzeumba nyerhetünk betekintést, ahova ez a mese is kerül, a szereplőivel együtt.
