Budapesti tudósítónktól
Kilencvennyolc kiadó gondozásában összesen háromszázharminchárom új kötet jelent meg az idén, a 83. Ünnepi Könyvhétre. A magyar költők, írók és olvasók, s nem kevésbé a könyves szakma tegnap zárult legnagyobb ünnepének öt napján folyamatosak voltak a dedikálások, felolvasások, irodalmi rendezvények. Erre a néhány tavaszi napra minden évben a magyar főváros egyik legfrekventáltabb pontjává válik a Vörösmarty tér és környéke, de pozitív fejlemény, hogy évről évre egyre több vidéki település is kapcsolódik alkalmi rendezvényeivel a könyvünnephez.
S hogy a minden jóban van valami rossz – és fordítva! – már rég elcsépelt frázisához kapcsolódva ennek árnyoldalát is ideidézzük, természetszerűen adódik ebből, hogy a vidéki települések is igyekeznek elcsábítani a neves irodalmárokat egy-egy rendezvényre, könyvbemutatóra, író-olvasó találkozóra. Több esetben is megfigyelhető volt például az idén, hogy egyes szerzők megjelentek ugyan a Vörösmarty téren, de aztán el is rohantak gyorsan, mert Szegeden, Kecskeméten, Pécsett, Sopronban vagy éppen Győrben vártak rájuk. S így hát hiába keresték őket az Ünnepi Könyvhét központi helyszínén az olvasók, akik szerettek volna egy-egy aláírást szerezni tőlük a frissen megvásárolt új köteteikbe.
A vajdasági magyar könyvkiadók standjánál is igen aktív élet zajlott, a teljesség igényével fel sem lehet sorolni minden szerzőt és az összes dedikálást (csütörtöki előzetesünkben a teljes meghirdetett listát közöltük), de jelen voltak az újvidéki Forum Könyvkiadó, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a zEtna, valamint a szabadkai Életjel szerzői és munkatársai. A „szomszédban” pedig, a felvidéki kiadók standjánál Ladik Katalin vajdasági költőnő dedikálta legszebb verseit. Habár nem a könyvhétre jelent meg, és a rendezvény katalógusában sem szerepelt, a pozsonyi AB-ART Kiadó nagyszerű sorozatában, a kortárs magyar költőket bemutató ciklusában az év elején jelent meg a Ladik Katalin legszebb versei című kötet – Pécsi Györgyi válogatásában. A délvidéki szerzők közül ebben a szériában korábban Tolnai Ottó legszebb verseiből jelent meg egy impozáns összeállítás. Ugyancsak a felvidéki kiadók standjánál dedikálta műveit az AB-ART Kiadó vezetője, az eredendően erdélyi, de a felvidékre áttelepült Balázs F. Attila is. A szerző – akivel a zEtna tavalyi irodalmi fesztiválján ismerkedhetett meg a vajdasági közönség – Kék című verseskötete még 2011-es datálású, de viszonylag újnak mondható, az Ünnepi Könyvhét katalógusában pedig a Casanova átváltozásai című prózakötetével szerepelt, szombaton délután pedig mindkettőt nagyon szívesen ellátta kézjegyével.
A vajdasági-felvidéki különítménnyel szemben kárpátaljai magyar kiadók várták a látogatókat. Dupka György A mi golgotánk című kötete mintegy két évtizedes kutatómunka eredményeit dolgozza fel és összegzi, ahogyan alcíme is jelzi: A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben. A kötet – amelynek címlapját egy, a szolyvai emlékpark részletét ábrázoló fénykép díszíti – külön érdekessége, hogy olyan dokumentumokat is sikerült felkutatnia a szerzőnek és munkatársainak, amelyek elvileg még ma is a hivatalos titkosítás hatálya alá esnek. A politikusként és költőként is ismert Dupka ezúttal az 1944–45-ben háromnapos munkára, úgynevezett „málenkij robot”-ra elhurcolt magyarok kálváriáját dolgozta fel a NKVD-jelentések, levéltári források, a túlélők elbeszélései alapján. Az általa feltárt adatok pedig a délvidéki kutatók számára is hasznosak és fontosak lehetnek, hiszen az egykori Szovjetunió poros irattáraiban őrzött dokumentumokból kiderült az is, hogy a volt Jugoszlávia területéről 10 935 személyt internáltak a szocialista birodalom területén, úgynevezett „jóvátételi munkára” pedig 73 572 főt hurcoltak el. A szovjet feljegyzések szerint ők többségükben németek voltak, kiderül azonban, hogy szép számban voltak közöttük magyarok is, hiszen vittek mindenkit, akinek németes hangzású neve volt.
Az Ünnepi Könyvhét újabb hagyományai közé tartozik a néhány évvel ezelőtt bevezetett szombati Könyvek Éjszakája, vagyis a rendezvényhez kapcsolódó éjszakai programok. Ezen az estén valóságos kis utcabál alakult ki a budapesti Vörösmarty téren, s ahogy a kereskedők elmondták, ekkor lényegében már nem fogytak a könyvek, nem volt forgalmuk, ellenben a hangulat valóban felszabadult volt a fenyegetően hol eleredő, hol meg csendesedő eső ellenére is. A hétfő pedig minden évben az irodalom ünnepének vélhetően legszomorúbb napja, afféle levezetés, amikor a standok egy része már zárva tart, több helyen pakolnak és csomagolnak. S habár ez az Ünnepi Könyvhét is véget ért, a most megjelent háromszázharminchárom kiadvány kitart még egy ideig, s mire az ízlésünknek megfelelő kiadványokat kiolvassuk ezek közül, addigra már újabb hasonló rendezvények kárpótolnak majd bennünket.
