A szabadkai Danilo Kiš Alapítvány Raktár Ifjúsági Klubjában 17 és 30 év közöttiek számára meghallgatás zajlott a szeptemberben induló színházi műhely tagfelvételéhez. Két csoport alakult, szerb és magyar nyelvű, megközelítőleg tíz-tíz fővel, akik heti két alkalommal találkoznak majd a klub helyiségeiben.
A színházi műhely szeptembertől jövő év júniusáig tart, azaz a következő színházi évadban. A magyar nyelvű csoportot Kálló Béla, a szabadkai Gyermekszínház színésze vezeti, aki korábban a Színitanodát is irányította, a Népszínház Magyar Társulatának is tagja volt, és ő a vajdasági magyar színházi élet első Pataki-díjas színesze. Vele beszélgettem a meghallgatás kapcsán.
Hogyan fogalmazódott meg az igény, hogy színházi műhely nyíljon Szabadkán?
– Ez tulajdonképpen a valamikori Színitanoda továbbgondolása, amely megszűnése űrt hagyott maga után Szabadka művelődési életében, de talán meglátszik az Újvidéki Színművészeti Akadémiára való jelentkezéseken is. Idén zsűritag voltam a KMV-n, ahol néhány fiatal számon kérte tőlem, hogy nálunk miért nem működik ilyen csoport. Egyetlen okot hozhattam fel: a biztos háttér hiányát. Eszembe jutott ugyanakkor a Danilo Kiš Alapítvány. Felkerestem őket azzal az ötlettel, hogy indítsuk be a színházi műhelyt. Az ötletemet örömmel fogadták, utána pedig kitaláltuk, hogy működhetne mindez a szervezeten belül.
Miért a 17 és 30 év közöttiek a célkorosztály?
– A középiskolás színjátszókkal már foglalkoznak Szabadkán, például a Népkörben, ezért mi az idősebb korosztályt céloztuk meg. A felső korhatár harminc, mert gondoltunk azokra is, akik munkahely mellett szeretnék továbbképezni magukat, vagy pedig ilyen módon kibontakozni. Ne csak pályaindító jellege legyen a műhelyünknek, színész-, és értelmiségképzéssel egyaránt foglalkozzunk. Megpróbálunk utakat nyitni a művészetek között – zene, színház, képzőművészet, irodalom stb. – és azokat bebarangolni. Ugyanakkor a színházon belül is átjárásokat kutatnánk: díszlet, kosztüm, rendezés, dramaturgia és így tovább. Igyekszünk komplexek lenni, és minél több lehetőséget nyújtani tagjainknak az ismeretük gyarapítása érdekében. Tervezünk folyamatosan jelen lenni Szabadka művelődési életében, a Danilo Kiš Alapítvány rendezvényein, de alkalomadtán máshol is.
Elégedett vagy a meghallgatás eredményével?
– Igen, talán egy kicsit több jelentkezőre számítottam, de nem vagyok csalódott. Megközelítőleg húsz-harminc érdeklődő volt, mind a magyar, mind a szerb csoportba. A meghallgatáson nagy segítségemre volt Góli Kornélia dramaturg, vele válogattuk ki azokat, akikkel együttműködnénk. Fontos megjegyeznem, hogy akik ezúttal lemorzsolódtak, azok sem tehetségtelenek. A tehetség ugyanis nem az egyetlen kritérium volt. Megpróbáltam inkább olyan csoportot összeállítani, akikről úgy gondoltam, hogy könnyebben egymásra hangolódnak. Tervezünk jövőre is színházi műhelyt nyitni, és akkor is lehet próbálkozni.
Milyen gyakorlatok várnak szeptembertől a színjátszóműhely tagjaira?
– Többek között gyakorlatsorozatok: egyedül és társakkal a színpadon, szituációs gyakorlatok, szövegmondás, először tehát az alapokkal foglalkozunk, majd pedig rátérünk egy szöveges előadás készítésére, amelyet az évad végén adunk elő.
A színházi műhely tagjai: Búbos Dávid (Szabadka), Fülöp Tímea (Nagybecskerek), Gombás Anikó (Szabadka), Kis Izabella (Zenta), Kovács Bence (Zenta), Kovács Tamás (Szabadka), Lányi Nicolett (Szabadka), Orlovity Sztaniszlava (Szabadka), Pece Réka (Zenta), Szarka Ákos (Bácsfeketehegy), Turuc Roxána (Topolya).
