Egyszer volt, hol nem volt a palicsi Magyar Ünnepi Játékok. Valóban csak egyszer volt, de sokaknak mégis életre szóló élményt jelentett. Az emlékek alapján már azt is tudjuk, hogy az akkori rezsimnek szemet szúrt a magyar értelmiségiek találkozója, ezért beszüntette a rendezvényt.
Tóth Eszter
Ennek immár hatvan éve. Tóth Eszter nyugalmazott tanár, a KODDE egykori alelnöke is részt vett a játékokon:
– Első éves tanító voltam 1952-ben, amikor megrendezték. Ez akkoriban előadás-sorozatnak számított, manapság pedig inkább továbbképzésnek mondanánk. Június végén került rá sor, és egy hétig tartott. Jugoszlávia egész területéről meghívták mindazokat, akik valamilyen módon emberekkel és kultúrával foglalkoztak. Megközelítőleg háromszázan lehettünk, és valamennyiünket elszállásoltak Szabadkán vagy Palicson. Délelőttönként neves előadók tartottak előadásokat. Ezek csoportonként zajlottak, attól függően osztották be a résztvevőket, hogy kinek milyen volt az érdeklődési köre. Az előadók között volt például Dévics Imre, Tóth Attila, Kasza Bálint, Csengeri Gyula, Pataki László, Varga Péter, és még sorolhatnám a neveket.
Több helyszínen zajlottak a foglalkozások és a műsorok?
– Az énekkarosok főleg Palicson, a színházasok inkább a Népkörben gyakoroltak, délután és este pedig több helyszínen nézhettünk előadásokat. A Szabadtéri színpad szinte állandóan tele volt. Kellemes emlékeket idéz, amikor előadások után, délután és este, a nyitott csilingelő villamossal mentünk Palicsra. Lassan haladt, de az út kellemes volt és zöld fák között kanyargott.
Hogyan lett résztvevője a Játékoknak?
– Torontálvásárhelyen születtem, de Tordán tanítottam. Nagy megtiszteltetés volt, hogy engem jelöltek ki Torda képviseletére. Sokat számított ez, mivel a kisebb településekről csak egy ember mehetett, a nagyobbakból viszont kettő-három. A színházzal foglalkozó csoportba kerültem, mert a színház mindig is közel állt hozzám.
Csak egyszer tartották meg a rendezvényt. Mit hallott akkoriban, miért nem lett folytatása?
– Állítólag nem lett biztosítva az anyagi háttér, de utólag susmusokat lehetett hallani arról is, hogy az akkori rendszernek nem tetszett a magyar értelmiségiek találkozási szándéka. Ernyes György volt az egyik szervező, akiről úgy tudni, hogy emiatt nagyon meghurcolták. Színházat vezetett, és plakátragasztóvá degradálták. A Játékok pedig minden indok nélkül elmaradtak, túl nagy csend lett körülötte, persze akkoriban senki sem mert hangosan beszélni, mert egyből a Goli otokon találta magát.
Mit jelentett Önnek a Játékok?
– Mondhatni, teljesen megváltoztatta az életemet. Ott ismertem meg ugyanis a jövendőbelimet, Tóth Attilát, aki tanügyi tanácsos volt és előadott. Az egyik szünetben egy közös ismerősünk bemutatott bennünket egymásnak. Csodálkoztunk, mert ugyanabból a faluból származtunk, mégsem ismertük egymást. Ő már tanított, amikor én iskolába jártam, negyedik elemi után pedig elkerültem a faluból. Szerelmünk kibontakozásához mindenképpen hozzájárultak a Játékok. Együtt mentünk esténként a csilingelő villamossal, és éjjel együtt jöttünk vissza. Szívmelengető érzés kap el, amikor a Játékokra gondolok. Ugyanabban az évben, novemberben már összeházasodtunk. Sajnos a férjem nem élhette meg a jubileumot, most januárban hunyt el, pedig együtt még sokat mesélhettünk volna róla...
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség jogelődje, a Vajdasági Magyar Kultúrszövetség 1952-ben szervezte meg Palicson a vajdasági magyar művelődési egyesületek és intézmények, kulturális és művészeti alkotók első találkozóját. A palicsi Magyar Ünnepi Játékok egyedülálló és mind a mai napig megismételhetetlen ünnepe volt a nemzeti kisebbség kultúrájának. A politikai klíma változásai folytán ilyen méretű rendezvényre többé nem kerülhetett sor. Mi több: a Kultúrszövetséget is felszámolták, a nemzetiségi egyesületeket pedig nemkívánatosnak nyilvánították, és fúzióra kényszerítették a más nemzetiségű egyesületekkel, amelyek viszont a saját nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat ápolták (volna).
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség megalapításától, 1992-től kezdve a Játékok újraélesztésén munkálkodott, alkalmazkodva a megváltozott társadalmi és kulturális körülményekhez. Így jött létre a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok, amely lehetővé teszi a bemutatkozást a kulturális és művészeti mozgalom minden műfaja: a zenei és tánc-folklór, a könyvkiadás, az irodalom, a színjátszás, a film/video- és képzőművészet, a vers- és prózamondás, a szórakoztató és kórusmuzsika egyéni és közösségi csúcsteljesítményei számára.
A játékok sorsát a VMMSZ a megalakulása óta a szívén viseli. Ezzel kapcsolatban Szöllősy Vágó László, a szervezet egykori főtitkára, tiszteletbeli tagja is mindig hangsúlyozta: „Legyünk büszkék az elődeinkre!”
