A pusztulás megállítása (Fotó: Lukács Melinda)
Megközelítőleg három héttel ezelőtt, egy rendhagyó eseménysorozat kezdődött a szabadkai Városi Múzeumban. Stettner Sebestyén budai festő egyik barokk kori oltárképének restaurálását követhetik figyelemmel lépésről lépésre az érdeklődők, a múzeum földszinti kiállítótermében. A kép Szűzanyát ábrázolja, amint átadja a skapulárét Stock Szent Simonnak.
A felújítást Korhecz Papp Zsuzsanna, a szabadkai Városi Múzeum restaurátora végzi, aki elmondása szerint eddig legalább harminc nagy formátumú, teljes helyreállítást igénylő képen dolgozott, és csaknem kétszázon, amelyeken felületi tisztítást, kisebb festékpergést vagy szakadást kellett rendbe hozni:
– Ez egy nagyméretű kép megközelítőleg három méterszer másfél méteres. A restaurálás előzményeként egy lumineszcens képet készítettünk, vagyis UV-lámpával megvilágítottuk a festményt, és úgy fényképeztük le. Ha az eredeti lakkrétegen fekete foltok jelennek meg, amelyet a valóságban nem látunk, azt jelenti, hogy belefestettek a képbe. Ennél a képnél megfigyelhettük, hogy belefestettek felül, meg Stock Szent Simon csuhájába is. Először próbatisztításokat végeztünk. Kis részeket emeltünk ki, és ezeken a részeken eltávolítottuk a megsárgult szennyeződésréteget, ami egyébként az egész képet fedi. Amikor 1997-ben restauráltam egy oltárképet egy ferences atya megkérdezte, hogy a fércet nem hagyom talán benne a képbe? Valóban úgy néz ki a kiemelés széle, de nem férc, akvarellel lett odarajzolva, hogy kiemelje a hangsúlyos részt – mesélte Korhecz Papp Zsuzsanna a restaurálás elején, most viszont azt tudakoltam tőle, hogyan halad azóta a felújítás.
– A restaurálás kezdete óta sikerült a képet konzerválni, azaz leállítani a romlást, már nem pereg le róla a festék. Új húzószéleket is kapott, mert a régi szélei nagyon elrojtozódtak, hátul pedig elkezdett penészedni. Ezek után leoldom a rárakódott, megsárgult lakkréteget, átfestéseket, javításokat, de eltávolítom a kormot és a többi szennyeződést is. Akkor majd látható lesz az eredeti világos színű festés. Szerencsére nem sok hiányzik az eredeti képből, nem hiányzik róla arc vagy kéz, így nem lesz probléma a retusálása. A restaurálás művelete legalább szeptember közepéig eltart, mert amikor végeztem a képpel, a díszkeret következik, amivel szintén elég sok a gond, mivel teljesen elkorhadt, és többször átfestették. Nagyon szép brokátmintás, aranyozott ez a díszkeret, amelyet speciális technikával véstek. Nem is szabad lecserélni, mert eredeti 18. századi – számolt be lapunknak a restaurátor.
A felújítás kezdetén Vass Géza történész hívta fel a figyelmet a barokk korra, és elmondta, többek között miért jelentős ez a kiállítás.
– Szabadkán a szecesszió van első helyen, a barokkal még nem foglalkoztunk annyira. Városunkban a barokk kor a törökök kiűzetése utáni időszaktól kezdődik 1686-tól, és egészen 1842-ig tartott, amikor is megjelent az első klasszicista épület. Az első barokk épület Szabadkán, a ferences templom. Elődje egy várkastély volt, amely a törökök kiűzése után elvesztette katonai jelentőségét, és 1730-ban kezdték átépíteni. A munkálatokat eleinte egy budai német mester vezette. Érdekes a párhuzam, hiszen Stettner is budai festő volt ugyanebben a korban, és könnyen meglehet, hogy kapcsolatban álltak egymással. Valahol tehát itt futott össze a ferences templom és Stettner útja. A templom először egytornyú volt. Ezt az újabb generációk nem láthatták, mert 1907-ben átépítették. A mai kéttornyos ferences templom megközelítőleg 1912-ben készült el, és bekerültek Stettner képei is – hallottuk a történésztől.
Mint megtudtuk, a Stettner-életmű összeállítása nagy mértékben köszönhető a szabadkai ferences templomnak, háztörténetében ugyanis megmaradtak a vele kötött szerződések leírásai. A magyarországi szakirodalomban ez a festő csak adatként szerepel. Ráadásul egyik oltárképe sincs aláírva, így egyetlen létező művet sem tudtak hozzákapcsolni. A stíluskritikának és a technikatörténetnek köszönve immár tizenkét festményt lehet a nevéhez kötni. Az említett oltárkép a bajai Rókus-kápolnából került a szabadkai múzeumba. Eredetileg minden bizonnyal a kalocsai kőszékesegyház oltárán volt, ahonnan a 19. században másik képre cserélték.
A restaurálást egy nagy kiállítás követi, amely szeptember végén esedékes. Hulló István, a szabadkai Városi Múzeum igazgatójának elmondása szerint ezzel a programmal szeretnének nyitni a nyilvánosság felé, a múzeumokat ugyanis sokan még mindig valamiféle zárt, titokzatos elefántcsonttoronynak képzelik. A rendezvény részeként játszóházak is működnek majd, a diákok pedig megismerkedhetnek az ikonográfiával. A kiállított képek mellé is táblák lesznek kihelyezve, amely a képen látható szentek beazonosításában nyújt segítséget. A mai ember ugyanis az oltárképeken esetleg csak Szűz Máriát és Jézust ismeri fel. A múzeum rendezvénysorozata határon átívelő, magyarországi művészettörténészekkel és restaurátorokkal karöltve történik.
