A diákok rendszeresen csinosítják a kollégiumot és környékét
A szabadkai Rehák Kollégium tizenhat éve fogadja azokat a szórványban élő hallgatókat, akik városunkban folytatják tanulmányaikat. A kollégiumot Rehák Pósa Rózsa és az akkori szabadkai önkormányzat alapította. Sziveri Julianna nevelő tizenkét éve van a diákokkal, és ismeri az épület minden repedését. Tőle tudakoltam elsősorban azt, hogy milyen állapotban van a kollégium:
Sziveri Julianna minden évben összegzi a hallgatók sikereit
– Nagy javításra szorul, úgy kívül, mint belül is. Ajánlatos lenne felújítani a tetőt, mert problémát jelent a beázás. Emiatt télen nagy a hőveszteség, nyáron pedig elviselhetetlen a meleg. Emellett pedig a fürdőszobák is felújításra szorulnak. Ha ezzel meglennénk, az évi költségvetésből lassacskán a belső javításokat is tudnánk fedezni, például a meszelést, festést stb. Anélkül viszont a pénz elmegy a javításokra, például csőrepedés esetén, vagy a csapok cserélésére. A belső munkálatoknak nincs is nagyon értelmük, amíg a tető nincs kicserélve, ezt már szakemberek is mondták nekünk. Azután pedig tovább lehetne gondolkodni. Ez egy ötvenéves épület, ugyebár családi ház volt, viszont egy gazdaságosabb belső elosztással és a tetőtér beépítésével még több tanulónak lehetne helyet biztosítani. A kollégium családias hangulatú, és sok mindent a diákokkal együtt elvégzünk. A tetőt minden tavasszal és ősszel lesöpörjük, máskülönben eldugulnának a csatornák, és rendbe tartjuk a kollégium környékét. Az ügyes fiúk, pláne, akik elektronikai szakokra járnak, kisebb javításokat is elvégeznek – mondta.
– A Vajdaság Erdei közvállalat részéről ígéretet kaptunk, hogy amennyiben a tető beépítésére sor kerül, támogatnák a kollégiumot faanyaggal. A bútoraink egy része még a Rehák család hagyatékából áll, ehhez a szabadkai Diákotthontól, Gyivánovity Róbert jóvoltából kaptunk ágyakat, de ha a családom számára fölöslegessé vált valami, azt is azonnal áthoztuk. Tavaly a diákjaink részt vettek a palicsi szüreti napokon, a Rotary Club humanitárius akcióján, és erre idén is számítunk. Múlt évben egy új hűtőszekrénnyel segítettek bennünket, amire nagy szükségünk volt. A kollégium jövőjét illetően nagyon számítunk az önkormányzat kedvező hozzáállására, mivel egy delegáció nemrég személyesen is felmérte a jelenlegi állapotot. Érthető a pénztelenség problémája, de minél tovább hagyjuk romlani a kollégium épületét, annál többe kerül majd a javítása. A kollégium jövőbeni fennállását csakis úgy képzelem el, hogy egy intézmény magára vállalja, tiszteletben tartva az alapítók céljait, hogy otthont nyújtsanak, és családias légkört biztosítsanak a szórványból idekerülő fiataloknak, ezzel segítve a továbbtanulásukat. Mindez szerintem csakis pályázati pénzekkel oldható meg – állítja.
– Jelenleg tizennyolcan lakják be a kollégiumot, tíz fiú és nyolc lány. Ez egy optimális szám. Származási helyüket tekintve igen tarka a csapat, érkeztek többek között Székelykevéről, Magyarcsernyéről, Muzslyáról, Nagybecskerekről, Tóbáról, Rábéról, Tiszakálmánfalváról, Temerinből, Zentáról, Magyarkanizsáról, Gunarasról, Apatinból, Bezdánból, Bácskossuthfalváról, Zomborból stb. Az idén hárman diplomáztak, de nem lesz megüresedett hely, mert hárman jelentkeztek is a tanítóképző újonnan nyílt szakára. Jövőre talán két lány és két fiú részére lesz megüresedett hely, amennyiben a végzőseink nem írják be a mesterfokozatot. Az elmúlt tizenhat év alatt, beleértve az ideit is, százhat diák lakott a berkeiben. Az első évben tízen, mivel akkor még nem bővítették, két évre rá már húszan voltak. Olyan is előfordult, hogy szűkös körülmények között ugyan, de huszonhárman is laktak benne. A százhatból eddig hetvenöten szereztek diplomát.
Hozzánk a tanulók felvétele meghirdetett pályázaton keresztül történik. Aki bekerül, és a tanulási követeléseknek eleget tesz, addig marad, amíg a tanulmányait be nem fejezi. Csak a megüresedett helyre írjuk ki a pályázatot, így egyesek nyolc-kilenc évet is itt töltenek, ha beleszámítjuk a mesterfokozatot. Ezért is alakulhat itt ki egyfajta családias hangulat, hiszen az irányításommal minden évben az újakat a már itt lakók szoktatják házirendhez. Az én feladatom tizenkét éve az, hogy a meglévő körülmények között a lehető legjobb feltételeket biztosítsam a tanuláshoz, ami úgy érzem sikerül, mert a lakóink eredményesen fejezik be a tanulmányaikat – meséli büszkén.
