Gyarmati Kata (Fotó: Ótos András)
A tegnap esti csantavéri bemutatóval véget ért a Tanyaszínház idei turnéja. Egyetlen szünnap beiktatásával összesen 28 előadást játszott le „zsinórban” a társulat, kettő pedig a rossz idő miatt elmaradt. Gyarmati Kata Mérföldkő című darabját Puskás Zoltán rendezésében több ezren láthatták Vajdaság-szerte az elmúlt egy hónap során. A mű szerzőjével – aki az előadás dramaturgja is volt egy személyben – a Mérföldkő fejlődési vonaláról, fogadtatásáról beszélgettünk.
Befejeződött a Tanyaszínház idei turnéja
Végigkövetted a próbafolyamatot, megnézted a bemutatót és most, a turné vége felé a zentai előadást. Milyen irányban módosult a produkció?
– Amikor nap mint nap játszanak egy előadást, a színészekben kialakul egy jó értelemben vett rutin, ami lehetővé teszi számukra, hogy teljesen szabadon kezdjenek bánni a szerepükkel. Ez olyan hangulatot ad az előadásnak, amit nem nagyon lehet tapasztalni olyan előadások esetében, amelyeket ritkán játszanak. Ez egy kiváltságos helyzet a társulat számára, hiszen szó szerint mindennapos visszajelzés érkezett a közönségtől. A színészek a rendszeres visszajelzések alapján fel tudják mérni, hogy mi az, amit jól fogad a közönség, és hol lehet esetleg gazdagítani egy-egy pluszpoénnal a jelenetet, hogy fönntartsák az érdeklődést. Ahogy tapasztaltam, az újonnan bevetett poénok nem mentek az előadás kárára, a történetet viszont szabadabb hangvételűvé formálták, amit a közönség jól fogadott.
Eddig három drámaszövegedet állította színpadra Puskás Zoltán. Ezek közül melyik volt az, amelyiknél leginkább találkozott a szerzői szándék és a rendezői koncepció?
– Én eleve nem rendezői koncepcióra írok szöveget. Hogy mit olvas ki a szövegemből egy rendező, az az illető személyiségétől, egyéniségétől függ. Igen, háromszor dolgoztunk együtt Puskással ilyen felállásban, de mindhárom alkalommal teljesen más dolog született. Úgy érzem, hangulatában ennél a darabnál volt a legerőteljesebb az összhang. Tudom, hogy a rendezőt is nagyon mélyen foglalkoztatták azok a kérdések, amelyeket a darab boncolgat. Amikor erről beszélünk, azt is szem előtt kell tartani, hogy milyen jellegű színházban történik meg az alkotás. A Tanyaszínházat és annak követelményeit, a darabban megfogalmazott gondolatokat és Puskás Zoltán rendezői világát ismerve kimondhatom, hogy ez a mostani egy szerencsés találkozás volt.
A próbák során a szerző Gyarmati Kata is jelen volt vagy csak az előadás dramaturgja? Magyarán: adtál ötleteket, instrukciókat arra vonatkozóan, hogy mit hogyan kell értelmezni, mit kell kidomborítani az előadásban?
– Kizárólag dramaturgi minőségemben voltam jelen a próbafolyamaton, szerzői utasításokat nem adtam. Csakis arra koncentráltam, hogy miként működik a szöveg, mi az, amit esetleg változtatni kellene rajta. Nem vagyok az az írótípus, aki ragaszkodik minden egyes gondolatához, mondatához. Érdekes azonban, hogy nem sokat kellett változtatni a szövegen: a végéből vettünk ki néhány mondatot, és írtunk is bele utólag valamennyit. Számomra szerzőként iszonyatosan nagy megtiszteltetés, hogy a szövegem alapján készült előadást ennyien megnézték, és különösen jó érzés az, hogy olyan emberek is látták, akik egyébként ritkán találkoznak színházzal.
