2024. szeptember 3., kedd

Írott nyomok nélkül

Olga Šram, a szabadkai Képzőművészeti Találkozó Modern Galériájának igazgatója többek között azt fájlalja, hogy a pénzhiány miatt intézménye megalapításának 50. évfordulójára nem jelenhet me
A szabadkai Képzőművészeti Találkozó az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Az intézmény színvonalas programok keretében mutatta be, mi minden történt 1962 óta. Az ünneplés azonban nem volt teljesen felhőtlen. Erről beszélt lapunknak Olga Šram, a galéria igazgatója.

– A jubileumunkat sajnos ebben a rendkívül nehéz anyagi helyzetben vagyunk kénytelenek megünnepelni. A tartományi és köztársasági szintű pályázatokon nekünk ítélt szerény támogatások még nem érkeztek meg. Nagyon csalódottak vagyunk amiatt, hogy ebből a neves alkalomból a tartomány egy fillért sem adott, sőt a város sem egészítette ki a költségvetésünket. Így fordulhatott elő, hogy színvonalas programjaink nem lesznek írásban megörökítve. Készülünk egy monográfiával, amely majd ki tudja, mikor jelenik meg, és abban sajnos említést kell tennünk ezekről a keserű tapasztalatokról is. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a jubileumunk megünneplése írott anyag nélkül zajlott le. Sajnos azt észleljük, hogy egyes dolgok teljesen átalakultak manapság. Az intézmények mintha a társadalom terhére volnának, nem érezhető, hogy szükség van rájuk, annak ellenére sem, hogy tanítanak, buzdítanak és fejlesztenek, ráadásul művészi kincseket őriznek.

A kezdetek és a mai kor. Hogyan jellemezné a két időszakot?

– Mintha ellentétes helyzeteket látnék. Akkoriban a hatalom nem nézte jól szemmel, gyakran tiltotta a szabad művészi megnyilvánulást, az absztraktot, de volt pénz, így a szabad művészi formák feltörtek és fejődtek. Most viszont mindent szabad, csak semmit sem lehet, mert nincs pénz. Ami semmiképp sem helyénvaló, hogy a művelődési tartalmakra szánt pénzek egybefolynak a szórakoztató tartalmakéval. Nem mondom, hogy az utóbbira nincs szükség, igenis kell szórakozni és lazítani, de az nem mehet a kultúra kárára.

Hogyan készült az intézményük a jubileumra?

– Az előző években rendszerezve mutattuk be az anyagunkat, állandó kiállításként helyeztük ki a kortárs kerámia- és grafikagyűjteményünket, és katalógusokat is készítettünk. Ez volt a bevezetője az anyagunk újszerű bemutatásának. Később néhány tematikus kiállítást is rendeztünk, amelyek már szintén előrejelezték a jubileumot. Az idei első tárlatunk április 28-án, az intézményünk megalapításának napján nyílt meg. Bemutatta, mi minden történt azokon a vajdasági művésztelepeken, amelyeken megfogalmazódott az igény egy olyan intézmény létrejöttéhez, amely figyelemmel kíséri a kortárs művészet alakulását. Pénz híján azonban ehhez a tárlathoz nem nyomtattunk katalógust. A következő programunk a Múzeumok éjszakáján zajlott: egy nagy kiállítást készítettünk a kortárs időutazás témájára. Két részre oszlott: az egyik dokumentarista jellegű volt, és a munkakörülményeinket mutatta be 1962-től a mai napig (régi magnetofonok, írógépek, kezdetleges számítógépet stb.); a másik pedig válogatást nyújtott a gyűjteményünkből, amely mind az öt évtizedet felöleli, és a változásokat hangsúlyozza. Ezzel a kiállítással gyűjteményünk egészen egyedi módon lett bemutatva, de ismét nem adtunk ki katalógust, mivel nem érkeztek meg a szükséges anyagi támogatások, s hozzáteszem, azóta is várunk rájuk.

Ezek szerint a jubileumi kiállításhoz sem készült katalógus?

– Hasonlóan jártunk a mostani kiállításunkkal is, az Új korszak: Ötvenéves a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériája cíművel, amely – kapcsolódva a városnaphoz – augusztus 30-án nyílt meg a palicsi Vigadóban. Nagyon fontos a helyszín, hiszen ugyanazon a helyen 1962 és 1967 között Jugoszlávia-szintű találkozókat és kiállításokat tartottak Képzőművészeti Találkozó Palics néven. Az első Képzőművészeti Találkozó egyébként 1962. augusztus 26-án volt, de ezt a dátumot praktikus okokból kicsit kitoltuk. A tárlathoz csupán egy kis információs lapot nyomtathattunk, amely bemutatja az akkor kiállított műveket. Az említett periódusban intézményünk – a városi támogatásnak köszönhetően – több mint száz művet vásárolt fel. Ezek manapság nagy művészi értékekkel bírnak. Kiállításunkon ezeket mutattuk be, s egy kicsit felidéztük a múltat. Szeptember 8-án egy nagy tanácskozást is tartottunk tíz előadóval, köztük természetesen Bela Durancival, aki ma már az egyetlen élő alapítótag. A tanácskozás a hatvanas éveket és a mostani időket hasonlította össze, az intézményesítést és az alkotói szabadságot taglalta. Az előadók leadták beszédeik szövegeit, ezeket tervezzük megjelentetni az év végéig, utána pedig más városokban is bemutatnánk a kötetet. Remélhetőleg beleférünk a költségvetésbe. Csak ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban vagyok optimista, mert ennek a kinyomtatása talán nem kerül túl sokba, hiszen nem lesznek benne reprodukciók, csak szövegek.