– A jubileumunkat sajnos ebben a rendkívül nehéz anyagi helyzetben vagyunk kénytelenek megünnepelni. A tartományi és köztársasági szintű pályázatokon nekünk ítélt szerény támogatások még nem érkeztek meg. Nagyon csalódottak vagyunk amiatt, hogy ebből a neves alkalomból a tartomány egy fillért sem adott, sőt a város sem egészítette ki a költségvetésünket. Így fordulhatott elő, hogy színvonalas programjaink nem lesznek írásban megörökítve. Készülünk egy monográfiával, amely majd ki tudja, mikor jelenik meg, és abban sajnos említést kell tennünk ezekről a keserű tapasztalatokról is. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a jubileumunk megünneplése írott anyag nélkül zajlott le. Sajnos azt észleljük, hogy egyes dolgok teljesen átalakultak manapság. Az intézmények mintha a társadalom terhére volnának, nem érezhető, hogy szükség van rájuk, annak ellenére sem, hogy tanítanak, buzdítanak és fejlesztenek, ráadásul művészi kincseket őriznek.
A kezdetek és a mai kor. Hogyan jellemezné a két időszakot?
– Mintha ellentétes helyzeteket látnék. Akkoriban a hatalom nem nézte jól szemmel, gyakran tiltotta a szabad művészi megnyilvánulást, az absztraktot, de volt pénz, így a szabad művészi formák feltörtek és fejődtek. Most viszont mindent szabad, csak semmit sem lehet, mert nincs pénz. Ami semmiképp sem helyénvaló, hogy a művelődési tartalmakra szánt pénzek egybefolynak a szórakoztató tartalmakéval. Nem mondom, hogy az utóbbira nincs szükség, igenis kell szórakozni és lazítani, de az nem mehet a kultúra kárára.
Hogyan készült az intézményük a jubileumra?
– Az előző években rendszerezve mutattuk be az anyagunkat, állandó kiállításként helyeztük ki a kortárs kerámia- és grafikagyűjteményünket, és katalógusokat is készítettünk. Ez volt a bevezetője az anyagunk újszerű bemutatásának. Később néhány tematikus kiállítást is rendeztünk, amelyek már szintén előrejelezték a jubileumot. Az idei első tárlatunk április 28-án, az intézményünk megalapításának napján nyílt meg. Bemutatta, mi minden történt azokon a vajdasági művésztelepeken, amelyeken megfogalmazódott az igény egy olyan intézmény létrejöttéhez, amely figyelemmel kíséri a kortárs művészet alakulását. Pénz híján azonban ehhez a tárlathoz nem nyomtattunk katalógust. A következő programunk a Múzeumok éjszakáján zajlott: egy nagy kiállítást készítettünk a kortárs időutazás témájára. Két részre oszlott: az egyik dokumentarista jellegű volt, és a munkakörülményeinket mutatta be 1962-től a mai napig (régi magnetofonok, írógépek, kezdetleges számítógépet stb.); a másik pedig válogatást nyújtott a gyűjteményünkből, amely mind az öt évtizedet felöleli, és a változásokat hangsúlyozza. Ezzel a kiállítással gyűjteményünk egészen egyedi módon lett bemutatva, de ismét nem adtunk ki katalógust, mivel nem érkeztek meg a szükséges anyagi támogatások, s hozzáteszem, azóta is várunk rájuk.
Ezek szerint a jubileumi kiállításhoz sem készült katalógus?
– Hasonlóan jártunk a mostani kiállításunkkal is, az Új korszak: Ötvenéves a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériája cíművel, amely – kapcsolódva a városnaphoz – augusztus 30-án nyílt meg a palicsi Vigadóban. Nagyon fontos a helyszín, hiszen ugyanazon a helyen 1962 és 1967 között Jugoszlávia-szintű találkozókat és kiállításokat tartottak Képzőművészeti Találkozó Palics néven. Az első Képzőművészeti Találkozó egyébként 1962. augusztus 26-án volt, de ezt a dátumot praktikus okokból kicsit kitoltuk. A tárlathoz csupán egy kis információs lapot nyomtathattunk, amely bemutatja az akkor kiállított műveket. Az említett periódusban intézményünk – a városi támogatásnak köszönhetően – több mint száz művet vásárolt fel. Ezek manapság nagy művészi értékekkel bírnak. Kiállításunkon ezeket mutattuk be, s egy kicsit felidéztük a múltat. Szeptember 8-án egy nagy tanácskozást is tartottunk tíz előadóval, köztük természetesen Bela Durancival, aki ma már az egyetlen élő alapítótag. A tanácskozás a hatvanas éveket és a mostani időket hasonlította össze, az intézményesítést és az alkotói szabadságot taglalta. Az előadók leadták beszédeik szövegeit, ezeket tervezzük megjelentetni az év végéig, utána pedig más városokban is bemutatnánk a kötetet. Remélhetőleg beleférünk a költségvetésbe. Csak ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban vagyok optimista, mert ennek a kinyomtatása talán nem kerül túl sokba, hiszen nem lesznek benne reprodukciók, csak szövegek.
