(Az észt Hortus Musicus — Molnár Edvárd felvétele)
Már az idén éppen nagykorúságába lépett, 18. Jazz, improvizatív zene… fesztivál kezdete előtt szárnyra kelt a hír, hogy ez lesz az utolsó ilyen rendezvény Magyarkanizsán, majd a színvonalas, ám a hagyományosnál jóval kurtábbra sikeredett programsorozatot követően Bicskei Zoltán, a fesztivál művészeti igazgatója a dzsesszkedvelők nagy bánatára valóban bejelentette: ő nem csinálja tovább.
A miért kérdésre tömören ennyit válaszolt: mert ez volt számára az egyetlen tisztességes megoldás. (Nyílt titok, hogy a rendezvény idei költségvetése a tavalyinak fele volt, holott már az is igencsak kevésnek bizonyult.)
– Inkább onnan kezdeném, hogy jó 18 éve, amikor Bálint Zoltán kitalálta ezt a fesztivált, akkor fölkért, hogy adjak neki egy nevet, készítsek egy koncepciót, logót hozzá. Én ezt a szerves zene elképzelésében, szellemiségében bontottam ki, melynek, jól tudjuk, Szabados György volt az egyik megalapozója, és Szabados György életműve nemcsak a fesztivál által, hanem sok minden másban is él a Délvidéken. Ez az elképzelés azt jelentette, hogy minden olyan zenei stílust felmutatunk, bemutatunk, amely tartalmában komoly, tehát ami művészi szinten formálja meg az emberi sors-zenéket. A népzenétől a középkori zenén át az úgynevezett európai komponált zenéig, kortárs zenéig, dzsesszig… és emellett a társművészeteket is bevettük – emlékezett a kezdetekre Bicskei Zoltán.
Most épp a társművészetek maradtak el...
– Ha jól emlékszik a közönség, ez egy négynapos fesztiválként létezett legjobb éveiben egy sor kísérőrendezvénnyel, rituális zenékkel a természetben, performanszok voltak a városban, különböző kiállítások, kiadványok, filmvetítések és színházi bemutatók élőzenével. A művészet bőségét, sokarcúságát és ezek kapcsolódását mutatta föl a rendezvényünk. A négynapos rendezvény az idén egy bő hévégére, két és fél napra szűkült, és mint ilyen egy éles kérdést vetett föl számomra, mint művészi igazgató számára: a vagy-vagy kérdését. Vagy mindenáron megőrizni a fesztivált fizikai mivoltában, vagy mindenáron megőrizni a fesztivál szellemiségét. Ez a kettő természetes esetben egybeesik, de ezúttal ez egymásnak ellentmondó jelenség lett. Itt az anyagiakról van szó, hiszen oly kevés a támogatás, hogy abból alig lehet összehozni valamit. A lehetőségekhez képest sokkal kevesebb stílus jutott el a közönséghez, de a legjobban mégis az fáj, hogy a műhelymunkáinkat le kellett mondani. Engem sajnos senki nem tud meggyőzni arról, hogy jövőre a szűkebb és tágabb régióban, valamint Európában nem lesz katasztrofálisabb a helyzet. Nem látom annak értelmét, hogy egy napra szűküljünk, hogy felvizezzük a tartalmat, elmossuk az arcát ennek a gyermeknek, esetleg csak hazai zenészekkel dogozzunk. Az már valami más lenne.
Valóban az idei volt az utolsó magyarkanizsai dzsesszfesztivál?
– Számomra, mint művészeti vezető számára ez volt az utolsó fesztivál. Én úgy látom, hogy jobb itt megállni, még talpon maradva megmutatni milyen arca van ennek a fesztiválnak. Hiszem, hogy a minőség jegyében fogamzott űr, hiány előbb-utóbb megszüli a folytatást. A fesztiváligazgató, Bálint Zoltán nem ért velem egyet, és ő folytatni szeretné – kívánok hozzá sok sikert –, de nekem sajnos már nincsenek illúzióim. Gondolom, hogy egyszer – mint minden más – ez a fesztivál is újjá fog születni, lehet, hogy nem Kanizsán, lehet, hogy más emberek által, lehet más néven, más jellel... De az a lényeg, hogy azt a komolyságot őrizze meg, amelyet mi is próbáltunk fenntartani, hiszen ami miatt Kanizsa egyfajta sziget volt, és néha egy kicsit hírhedtek is voltunk erről, hogy semmilyen engedményt nem adtunk a könnyedség, a felszínesség irányában. Azt mondtuk, hogy ez a művészet, és csak ez a művészet, nem pedig azok az álságos dolgok, amelyekkel ma próbálják becsapni az embereket. A folytatásban jómagam is hiszek, de nem most, nem rögtön. Gondolom, jó idő el fog telni, mire egy hasonló dolog megszületik. De mint azt a híres zenés film címe is mondja: „Minden reggel az örökkévalóság születik” – idézte az utolsó Jazz, improvizatív zene… fesztivál búcsúzó művészeti vezetője.
