Csak sajnálhatjuk, hogy Lifka Sándornak azt a filmfelvételét is megsemmisítették, amely a szabadkai városháza megnyitását örökítette (volna) meg – mondta Mirko Grlica, a szabadkai Városi Múzeum történésze, a tavalyi Lifka-kiállítás és az idén megjelent katalógus szerzője.
Nagy filmesünket Lifka Sándort, sokan és sokféleképpen kutatták, de valahonnan mindig előbukkannak újabb adatok gazdag életéből. Mirko Grlica tavalyi kiállítása, az állandó jellegű szabadkai Lifka-mozi megnyitásának 100. évére készült. A szerző elmondása szerint jó alkalom volt ez arra, hogy a Lifka-hagyatékot egy helyen lehessen megtekinteni, hiszen a szabadkai Városi Múzeum mellett a Szabadkai Történelmi Levéltárban és a belgrádi Filmmúzeumban is fellelhetők emlékek. A kiállítást akkor nem kísérte katalógus, az idén nyáron jelent meg, és frissiben bemutatták a palicsi filmfesztiválon, nemrég pedig a szabadkai Városi Múzeumban is. Mirko Grlicával többek között a szerb és magyar nyelvű katalógusról beszélgettünk, amely Fény a sötétségben címmel jelent meg.
– Ugyanezzel a címmel zajlott a kiállítás is, amelynek létrejöttét a palicsi filmfesztivál kezdeményezte, karöltve a belgrádi Filmmúzeummal, a szabadkai Városi Múzeum pedig örömmel csatlakozott, mivel Lifka Sándor nagy figyelmet érdemel. Arra törekedtem, hogy különleges életét személyes tárgyai kíséretében mutassam be. A kiállítás vizuális elrendezésében nagy segítségemre volt Boros Viktória. A kiállításon foglalkoztunk Lifka Sándor családi életével, kiállítottuk a portréit, a kameráit, egyes bútorait, mozijának rekonstrukcióját, és bemutattuk azt a nagyon kevés filmjét, ami megmaradt. Filmjeinek megsemmisítése egy sajnálatos esemény. Sok szabadkai vonatkozású filmről maradunk le emiatt, többek között a városháza megnyitásáról is, ami most így a 100. jubileum alkalmából nagyon érdekes lenne. A kiállításon egy tanulmánykötetet mutattunk be, amelyet a palicsi filmfesztivál adott ki Lifka i Lifke címmel. Sok új adatot tartalmaz, amelyre külföldi filmesek bukkantak rá. Ebből is kiderült, hogy közel sincs még teljesen átvilágítva az élete.
A kiállítást emiatt nem kísérte katalógus?
– Nem, az időhiány szabott neki gátat. Egyidejűleg foglalkoztam ugyanis a kiállítással és az említett tanulmánykötet megjelenésével. Először fordult elő viszont, hogy a köztársasági támogatás megérkezett a katalógusra. Megérdeklődtük persze, hogy engedélyezik-e a katalógus későbbi megjelentetését, és pozitív választ adtak. Utána már arra gondoltam, hogy az úgymond szokványos katalógusszöveg helyett inkább felhasználom azokat a kutatási adatokat, amelyekre a tanulmánykötet készítése során bukkantam rá. Többek között több száz képeslapot is találtam, amelyek javarészt a korábbi életéhez kötődnek. Az előtt készültek, mielőtt letelepedett Szabadkára, vagyis 1911 előtt. A szövegek lefordításához pedig Zolna Matijević levéltári tanácsos segítségét kértem. Amikor sorba raktam a képeslapokat rájöttem, hogy általuk nyomon követhetők a Lifka-család utazásai. Szerencsére bárhova mentek üdvözletüket küldték a többi családtagnak. Ezek segítségével úgymond lenyomoztam, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1898-tól 1911-ig hol fordultak meg filmsátrukkal. Ez olyasmi volt, mint egy detektívmunka. A katalógusban így helyet kapott egy térkép is, amelyen az utazásaik helyszíneit tüntettem fel. Az még nagyon érdekes, hogy filmeket csak 1904-től kezdenek vetíteni, sátruk addig múzeum és panoptikum volt.
Izgalmas volt Lifka nyomába eredni?
– Több mint negyven éve tanulmányozom a helyi történelmet, és nagy élvezettel kutattam e rendkívüli személy életét, aki ennyire mély és pozitív nyomot hagyott maga mögött. Mindig is érdekelt, hogy egy nagyvilági ember, mint Lifka Sándor, miért telepedett le épp Szabadkán. Erre nehéz választ találni. Talán mert Szabadka a konzervatív és zárt közege ellenére is nyitott volt az újdonságokra. A városvezetők támogatták a Lifka-mozi megnyitását, ő pedig ismeretterjesztő filmek vetítésével hálálta meg, amelyekből sokat lehetett tanulni. Neki köszönhetően Szabadka modern lett, és itt is zajlottak a filmbemutatók egyidejűleg az Európa nagyvárosaiban történőkkel. Sajnálom, hogy a „nagy filmgyár” betörésekor Lifka elvesztette a harcot. Utána már nem maradt hely a kis családi moziknak, mint az övéké, és szomorú évek következtek.
Említette, hogy sokan kutatták Lifka életét, és így is kimeríthetetlen téma. Milyen útvonalon lehetne még kutatni?
– Valójában már készül is egy újabb könyv külföldi tartózkodásairól. Keveset tudtunk meg például a horvátországi útjairól, sőt Romániában töltött éveiről is, holott ott született. Ezenkívül is sok szemszögből kutathatjuk. Én adjak tippet? Köztudott, hogy a nők rajongtak érte, minden országban, ahol megfordult. Ez nem csoda, hiszen egy jóvágású férfi volt, kamerával. Akár ilyen oldalról is meg lehetne közelíteni.
