(A diákotthon – Molnár Edvárd felvétele)
A szabadkai k özépiskolai D iákotthonban jártak tegnap a köztársasági, tartományi és városi oktatásügyi illetékesek. Arról tárgyaltak az oktatási intézmény és a gyógypedagógiai iskolaközpont vezetőivel, milyen megoldást lehetne találni a speciális tanintézmény mintegy húsz vidéki, javarészt zentai diákjának a számára, akiket a szüleik a kollégiumban szerettek volna elhelyezni, az viszont elutasította őket, mert szakemberek tekintetében nincs felkészülve a fogadásukra.
Mint korábban a szülőktől megtudtuk, többek között az Értelmi Fogyatékosokat Segítő Községi Egyesülethez fordultak segítségért. Erika Balažević, az egyesület elnöke mesélt a történtekről:
– A szülők szeptember 3-án meglepődtek a Diákotthon fogadtatásán, mert előzőleg úgy értesültek, hogy felvették a gyermekeiket, helyben viszont elutasították őket. Azzal az indokkal tették ezt, hogy nem tudnak megfelelő felügyeletet biztosítani a számukra. Megalázó volt ez az elutasítás, mivel abban a hiszemben érkeztek felpakolva a Diákotthonba, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ezek után a szülők az oktatási minisztériumhoz fordultak, ahol azt a választ kapták, hogy csakis akkor vehetők fel a tanulók, ha a kollégiumban van gyógypedagógus. Tudtommal az új törvény szerint minden közoktatási intézmény, így a Diákotthon is kérhet gyógypedagógust a Žarko Zrenjanin Általános- és Középiskolából. Ráadásul nem is halmozottan fogyatékos, hanem csupán hátrányos helyzetű diákokról van szó, akiknek jogukban áll középiskolába járni, és ebből kifolyólag, úgy hiszem, ahhoz is joguk van, hogy a Diákotthonban legyenek elhelyezve. A mindennapos utazgatás ugyanis rendkívül költséges és fárasztó. Ezek a tanulók inkluzív oktatásban részesültek.
Gyivánovity Róbert, a szabadkai Diákotthon igazgatója a következőket nyilatkozta:
– Márciusban felkeresett a szabadkai Žarko Zrenjanin Általános- és Középiskola igazgatója, hogy a mostani tanévtől vegyük fel a tanulóikat. Először is: a szabadkai Diákotthon nem egy magánintézmény, függ a köztársasági oktatási minisztérium és a tartományi oktatási titkárság döntéseitől. Hozzájuk kell fordulnunk, mert az ő hatáskörükbe tartozik annak eldöntése, hogy kit lehet felvenni. Ennek ellenére az iskola igazgatója intézkedett, hogy jöjjenek beiratkozni a diákjai. Erre mi a minisztériumhoz fordultunk, hogy mit tegyünk, mivel nincs szakkáderünk, nem tudnánk a speciális igényekkel rendelkező diákokkal úgy foglalkozni, ahogyan az elő van írva. Egy alaposan megindokolt válaszban ezt a minisztérium is alátámasztotta. Elsősorban gyógypedagógusokra lenne szükség, számszerűen is meg van határozva, mennyire. Mivel az iskola igazgatójával erről nem tudtunk beszélni, továbbítottuk a választ a zentai, a törökkanizsai és csókai szociális központnak, majd továbbküldtük a köztársasági minisztérium javaslatát a diákbusz beindításáról. Azóta Zentáról értesítettek bennünket, hogy megszervezték a diákok autóbusszal való szállítását, a csókai szociális központ értesítése szerint pedig a csókai diák állítólag beiratkozott a szabadkai Hallássérültek Iskolájába – mondta az igazgató.
– Szeptember 3-án beállítottak a szülők gyerekeikkel, habár értesítettük őket, hogy melyek azok az akadályok, amelyek miatt a diákokat nem vehetjük fel. Ráadásul általános orvosi bizonylattal érkeztek, ami természetesen nem elég. Meg is mondtuk, hogy ez nem elég, majd írásban is megindokoltuk a döntésünket, mely szerint a köztársasági minisztérium utasított bennünket arra, hogy ne vegyük fel az említett tanulókat, azzal a kitétellel, hogy a pályázatban nincs feltüntetve a különleges bánásmódot igénylő gyerekek felvétele, valamint az ellátásukhoz nincs megfelelő szakkáder. Éjjel-nappali felügyeletről van szó ugyanis. A Žarko Zrenjanin Iskola és a Diákotthon természetesen nem adhat egymásnak „kölcsön” szakembereket, a tartományi oktatási titkárság és a köztársasági minisztérium dönthet arról is, hogy bővítik-e a nevelők számát és profilját. Felelőtlenségnek tartom viszont, hogy gyerekeket, akik különleges bánásmódot igényelnek, olyan helyre adjanak be, ahol nincs megfelelő szakszolgálat nekik. Az sem érthető, hogy a szülők miért nem veszik igénybe a Hallássérültek Iskoláját, ahol több mint húsz szabad hely van. Közben kiderült, hogy az autóbuszjáratot sem indították be, nem tudom, miért. Azóta egy tanácskozásra is sor került. Az a megállapodás, hogy a zentai oktatási, egészségügyi és szociális szakemberekből álló bizottság felméri a helyzetet, állást foglal és megítéli az érintett diákok állapotát, azt, hogy milyen mértékű felügyeletet igényelnek. Ezt elküldik a minisztériumhoz, és ők döntenek a sorsuk felől. Nagyon reméljük, hogy ezzel végre pontot tehetünk az ügy végére.
A felsőhegyi Riger Magdolna négy saját gyermeke mellett két fogadott fiút nevel, akiket szintén nem vettek fel a Diákotthonba.
– Az egyikük tizenhét, a másik húszéves, éveket halasztott. Amíg az anyukájuknál éltek, nem voltak megadva a feltételek a fejlődésükhöz, ezért rosszul tanultak. Miután hozzánk kerültek, mindketten kitűnő tanulók lettek. Örülünk, hogy a szabadkai Žarko Zrenjanin iskola megadta nekik a továbbtanulási lehetőséget. Úgy tudjuk, hogy a Diákotthon adott az iskolának egy listát arról, hogy milyen dokumentációt kell beszereznünk. Elmentünk a kollégiumba, ahol senki sem mondta, hogy nem kell ennyi minden. Az okiratok beszerzése, a miattunk történő utazgatások megközelítőleg száz euróba kerültek. Először úgy értesültünk, hogy elutasítottak bennünket, rá két napra pedig, hogy mégiscsak felvettek. Jó lenne, ha legalább iskolabuszt biztosítanának a számukra, bár az utazás is nagyon fárasztó. Hajnali 5.50-kor indul az autóbusz, és gyakran este ér haza a gyerek, mivel Felsőhegyről nincs direkt járat Szabadkára. Nem marad idő a tanulásra, ezért azt tervezzük, hogy kibérelünk egy lakást Szabadkán – mondta az anyuka.
A D iákotthonban tegnap megtartott megbeszélésen jelen volt Zoran Trninić , az oktatási miniszter helyettese, Marina Hasanović , a minisztérium diákéletszínvonalügyi részlegének vezetője, Ljljana Nenadović , a minisztérium jogászfőtanácsosa, Branimir Andrić , a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár helyettese, Dragan Grahovac , a tartományi oktatási felügyelőség vezetője, dr. Etela Jerinkić , a szabadkai önkormányzat oktatásügyi kérdésekkel megbízott tagja, Tamara Lukšić Orlandić , a köztársasági jogvédő vezetője, Zlatko Marosiuk szabadkai ombudsman, Slavica Marković , az újvidéki gyógypedagógiai iskolaközpont és Jovanka Tešanović , a szabadkai gyógypedagógiai iskolaközpont igazgatója.
