Az Aliz című előadás ötlete Vas Ágnestől ered, aki Debrecenben tanulta a jelnyelvet, mivel pedig noszai, és a Hinga Egyesületben egykor ő is tevékenykedett, a színjátszócsoportjukra bízta elképzelését. Mindebben nagy segítségére volt Somogyi Natália, a Hinga ME elnöke. A továbbiakban Vas Ágnes rendezőnek felkérte Mácsai Endrét, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színészét, valamint felkereste Fekete-Gál Mariettát is Ceglédről, aki hallássérült, és sokban hozzájárult ahhoz, hogy az előadás szövegének mondanivalóját igényesen adják át a halláskárosultaknak is.
Az előadás valójában egyfajta variáció az Alice csodaországban témára, de nem konkrétan Alice története, inkább a fiataloké, akik felnőtté válásuk küszöbén egy számukra idegen világban találják magukat. Az Alizban szabadkai középiskolákba járó noszai tanulók játszanak: Nagy György Anikó, Nagy György Júlia, Török Krisztina és Farkas Denisz. Az elmúlt időszakban velük foglalkozott Mácsai Endre, aki elmondása szerint örömmel fogadta az előadás ötletét, mert fantáziát és kihívást látott benne:
– Külön tetszett, hogy jó cél vezérli. Ez az előadás hidat képez ember és ember között, hiszen a hallássérült is ugyanolyan ember, mint a halló. Miért ne szólna egy előadás nekik is, miért ne tudnánk együtt nézni előadásokat úgy, hogy mindannyian megértsük?! Történetünkben a mese találkozik a valósággal, mivel a középiskolások élete is pont ilyen: szembesülnek a nagyvilág szörnyűségeivel, de még simogatják őket a mesék. A színpadon egy kivetítőn épp ezért csodálatos, elképesztő, meghökkentő vagy épp szörnyűséges képeket is láthatunk; ezt a látványvilágot pedig Baráth Attila valósította meg. A hallók részére zene is van az előadásban, olyan együttesek dalai szólnak, amelyeket a szereplők választották – mondta a rendező, Vas Ágnes pedig hozzátette, hogy nagyon szeretnék, ha a szabadkai Gyermekszínház repertoárjára venné az előadást, de mindenképpen tervezik Magyarországon is játszani.
