2024. szeptember 3., kedd

„Szép pillanata az irodalmunknak”

A szabadkai Raktár ifjúsági klubban bemutatták Bencsik Orsolya Akció van! című könyvét

A topolyai fiatal írónő, Bencsik Orsolya második könyvét mutatták be a szabadkai Raktár ifjúsági klubban. Több folyóiratban való publikálás után az írónő első kötete 2009-ben jelent meg Kékítőt old az én vizében címmel. Ezúttal az Újvidéki Forum Könyvkiadó és a budapesti József Attila Kör kiadásában megjelent Akció van! című fiatalos, lüktető erejű könyvével gazdagodott a kortárs vajdasági magyar irodalom világa. Az irodalmi esten a szerzővel Tolnai Ottó beszélgetett, aki a kötetről a következőket mondta:

– Bencsik Orsolya új könyve nagyon szép pillanata az irodalmunknak. Többször elolvastam, először mohón magamnak. Későn jutottam hozzám, mert előttem lecsaptak rá a családtagok. Mire végre kézbe vehettem, már annyira kíváncsivá tett, hogy egy szuszra kiolvastam, majd később még néhányszor. Szeretném, ha szenzációszámba menne, habár ehhez nemigen járulhatok hozzá. Nem vagyok kritikus, és nem veszek részt az irodalmi hétköznapokban. Mindjobban kivonulok az irodalomból, a magyar és a vajdasági irodalomból is kiírnám magamat. Ugyanakkor vannak még régi szerkesztői reflexeim, ezért érzem, hogy az Akció van! szenzációs. A könyv címét nézve először azt gondoltam, áruházi leárazásról van szó, de amikor elolvastam olyan gerillatámadás jutott eszembe, amelyről nem lehet eldönteni, hogy komoly-e vagy játék. A cím tehát erősen része a szövegnek, és az olvasóknak kell valahogy kiszabadítaniuk a történetből – mondta, majd a könyv műfaját fejtegette:

– A kritikusoknál a legjobban utálom, amikor a műfaji meghatározáson lovagolnak. E könyv esetében is biztosan azzal kezdik, hogy kisprózákat, rövid történeteket, vagy kisregényt olvashatunk. Szeretem kisprózának nevezni, de amikor belemélyedtem, egyértelművé vált, hogy regény, méghozzá leányregény vagy családregény. Megszállottja vagyok a leányregényeknek, nagyon szeretnék leányregényíró lenni, de igazi leányregényt csak nő írhat. Igaz, sok prózát és monodrámát írtam női szereplőkről, de még mindig él bennem, hogy egyszer én is írok egy igazi leányregényt – hallottuk Tolnai Ottótól, aki a továbbiakban kiemelte, hogy fontosnak tartja a kortárs irodalomnál és a fiatalok által írt könyveknél a kisebb vajdasági településekhez való kötődést, ez esetben Topolyához.

Bencsik Orsolya a könyv létrejöttéről elmondta, hogy az utóbbi két évben megírt szövegekből készült, amikor sokat forgatta kezében Radomir Konstantinović A vidék filozófiája című könyvét:

– Egyre jobban kezdett érdekelni a falu szemben a nagyvilággal téma, természetesen eszmei, metafizikai értelemben, és ez érződhet a könyvemen. Ami a címet illeti, szerintem nagyon rossz címadó vagyok, azzal küszködök a legtöbbet. A könyv munkacíme Nyúlszív, szitakötőnyelv volt az egyik kisprózámról, de giccsesnek találtam. A címmel arra akartam rájátszani, hogy a könyvben nincs akció, vagyis tényleges akciója az, hogy ülünk a kocsmában, isszuk a sörünket, és lepnek bennünket a legyek – mondta az írónő, és szólt arról, hogy a kilencvenes évek traumája is érződik a könyv történetén.