Hétfőn kezdődött, és egészen péntekig tart az Újvidéki Színházban az ünnepi hét, amellyel arra emlékeznek, hogy 1974. január 27-én tartották meg a teátrum első bemutatóját. A születésnapi előadássorozatban szabadkai és zombori színtársulatok vendégelőadásait tekinthetik meg az érdeklődők, a program első napján viszont Klem Viktor budapesti művész A nagybőgő című monodrámáját láthatta a közönség.
„Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül” – hangzik el az előadásban. Egy egyszerre jelentős és jelentéktelen hangszerről van szó, amely összefonódik a rajta játszó művész életével, sőt személyiségével, aki a darab elején büszkén vall a hivatásáról, a végén viszont igazi börtönné válik számára. Csak arra vágyik, hogy egyszer nagyot ordít a zenekari árokban és akkor, ha csak egyetlen másodpercre is, végre mindenki egyedül őrá figyel, főként a szerelme.
Elhivatottsággal és alapossággal kell megformálni egy karaktert (Fotó: Albert Éva)
– Színészi szemmel nincs olyan szerep a világon, amit ne lenne izgalmas megformálni, ha azt a megfelelő elhivatottsággal és alapossággal teszi a színész. Arra törekszem, hogy tiszteljem azt a karaktert, akit kaptam vagy választottam, és hogy olyan hitellel és hittel ruházzam fel az alakításom alatt, amely érdekessé teszi őt. Az elmélyültség, aprólékosság és emberközeliség számomra nagyon fontos. Azt éreztem, hogy bár a nagybőgős karakterleírása néha nagyon teátrális, mégis meg lehet jeleníteni úgy, hogy egy pillanatban bár furcsa csodabogárnak tűnik, mégis hús-vér személy váljon belőle – mondta a színész, majd hozzátette – Ha például kőművest játszom színészként, muszáj segítséget kérnem ahhoz, hogy megtanulhassam, hogy hogy kell a téglát fogni, a maltert kenni és szakszerűen fogni a spaklit. Adott esetben meg kellett ismernem a hangszer fiziológiáját, és meg kellett tanulnom játszani rajta. Ez egy igazi kihívás volt. Természetesen kaptam segítséget professzionális nagybőgősöktől, akik amellett, hogy megtanítottak játszani a hangszeren, sok saját történetet is meséltek. Ezeket be tudtam építeni Patrick Süskind szövegébe, és ezáltal közelebbinek érződött az itt-ott archaikus szöveg.
Tegnap a Zombori Népszínház vendégeskedett Újvidéken, A vágy villamosa című előadással, ma pedig Oláh Tamás és Lénárd Róbert közös dramaturgiai művét, a Gergő szobája című családi előadást mutatja be a Szabadkai Gyermekszínház.
Nyitókép: Elhivatottsággal és alapossággal kell megformálni egy karaktert (Fotó: Albert Éva)
