„Megrendítő, a szó legnemesebb értelmében megrendítő pillanat volt mind a magam, mind a családom számára az első találkozás a bronz Fehér Ferenccel. Az ismerkedésünk az alkotással.
Boldog vagyok, hogy sikerült visszaadnia abban a nem képlékeny anyagban, a bronzban is sok mindent, a költő lényegét. És számomra ez volt a fontos. Nem az arcvonások, vagy nem csupán ezek hasonlósága volt a lényeges, bár ez sem elhanyagolható, hanem a többi, az a több, amit Istennek hála, Önnek sikerült megmutatnia. (...) Így éltem meg ismerkedésem a mellszoborral. Köszönöm.” – többek között ezekkel a gondolatokkal illette Fehér Magdolna, lapunk egykori munkatársának és szerkesztőjének, a költőként ismert Fehér Ferencnek a lánya Szilágyi László szobrászt.
Sokunk emlékezetében még elevenen él az az év elejei zimankós nap, amikor a szó szerint fehérbe öltözött újvidéki Fehér Ferenc téren szobrot avattunk. A II. világháború utáni első újvidéki magyar vonatkozású köztéri szobrot, Szilágyi László bronzba öntött Fehér Ferencét, mely nem került volna oda, ha Kaszás Károly nem terjeszti fel ötletét, ha a város nem támogatja az elképzelést, s ha a szoborbizottság, élén Bordás Győzővel, nem végez oly eredményes munkát. Az átadás nyomán sokan attól tartottunk, hogy már másnapra megbecstelenítik a szobrot, de láss csodát, még mindig érintetlen, áll, és nagyon fontos üzenetet tartogat az itt élő magyaroknak. Azt, hogy csakúgy, mint Fehér Ferenc életműve, ellenállunk a különféle szeleknek, az enyészetnek, az időnek, patetikusabban fogalmazva: az elmúlásnak.
– Nem csak Újvidéken kevés a köztéri szobor, s ezen belül is a magyar vonatkozású – állapította meg Szilágyi László, akinek köszönhetően Fehér Magdolna megindító levelébe is beleolvashattunk. Az országszerte és a határokon túl is megbecsült művész szerint a szobrok többek között a köz javát, egy nemzet önbecsülését szolgálják, s ezért örömmel értesült a topolyai Tóth József kezdeményezéséről, hogy Topolyán és Doroszlón – azokon a településeken, melyek fontos szerepet játszottak Fehér Ferenc életében – ugyancsak állítsanak köztéri emlékszobrot.
– Egyelőre csak elképzelésről van szó, mely reményeim szerint megfelelő figyelmet kap. Topolyán teljes alakos márványszobor készülne, ami talpazattal együtt több mint két méter magas alkotás lenne. Az elképzelés az elhelyezésére is kiterjedt, a művelődési központ elé képzelik el megálmodói. Én csak támogatni tudom ezt a kezdeményezést, és szívesen vállalom az elkészítését, ha rám bízzák – mondta Szilágyi László. – Ugyanakkor szóba került egy doroszlói bronzportré elkészítése is, ami jellegénél fogva sokkal inkább hasonlítana az újvidékihez.
Szilágyi László műveivel egyébként Palicson (Két virág-gyűrű), Újvidék több pontján, valamint Veterniken, Danilovgradban, Cazinban stb. is találkozhatunk. Legközelebb október derekán mutatkozik be, 18-án adják át ugyanis az újvidéki Szerb Nemzeti Színház előtti téren Marina Olenyina balett-táncosnő szobrát a felújított színházépület átadási ünnepségsorozata részeként.
