Van egy csatorna, melynek műsora egyedül a divatról szól. A neve is az, hogy Fashion TV. A kilencvenes években találkoztam először effajta divattévével, aminek szabad magyar fordításban Divat TV lehet a neve. Van több hasonló jellegű csatorna: a Fashion One HD , a World Fashion Channel , vagy a God TV Europe , melyek a divat mellett kiterjednek az életmódra is, bár ezekről a csatornákról csak hallottam. A hazai kábeltévé-szolgáltatóknak köszönhetően a Fashion TV-t követhetjük. Nem nehéz a többitől megkülönböztetni, mert manökenek százai vonulnak rajta le-föl, éjjel-nappal, éveken keresztül. A világ különböző kifutóin láthatjuk őket a világ híres műhelyeiben kitalált és készült kreációkban, legtöbbször kellemes zene kíséretében. Amúgy semmi szöveg, kommentár, csak beúsztatva itt-ott valami a képernyőre, ne maradjunk teljesen olyan információk nélkül, melyeket a ruha és a test nem tud elmondani. Nos, bele-belepillantva néhány percre a szüntelen vonulásba, egyértelmű, hogy a manökenek egyre többet mutatnak meg magukból, többet, mint bármikor azelőtt, hogy a szemérmességből egy csepp sem maradt, a sejtelmességből csakúgy.
Átlátszó, hálószerű blúzokban, szoknyákban jönnek elő a kifutóra, a dekolté elöl köldökig, hátul a „vízválasztóig” ér. Mintha halászhálót tekert volna némelyikük magára, arra a vékonyka testre, ami még megmaradt. Mert ezt a tendenciát, a talán már Twiggyn is túltevő csontsoványságra való törekvést nem lehet nem észrevenni. A modellek jó része abnormálisan sovány, némelyiküknek a lábai valósággal kalimpálnak, sőt mintha törekednének is arra, hogy kalimpáljon, hisz attól lesz sajátos, és akkor figyelnek fel rá. Igen, más a módi, mint néhány évszázaddal ezelőtt, amikor a többszörösen hájas nők (és a férfiak?) számítottak egészségesnek és vonzónak. Talán nem baj, hogy az a trend kiment a divatból, viszont a helyét átvette valami, ami általában a különbözőségre, a különcségre, sőt a természetellenesre törekszik, ami igen kizárólagos az átlagossal szemben, ennél fogva már-már beteges. Minden, ami „fashion”, az nem lehet olyan, mint amit az utcán látunk, vagy amilyen az átlagember, amilyenek legtöbben vagyunk.
Azért hajlandóság vagy hajlékonyság is kell arra, hogy az ember lánya/(jóval kisebb töredékben) fia kövesse ezeket a divatfantáziákat, és mindenestül alávesse magát ezeknek. Hál’ istennek nem túl sokan vannak ilyenek. Gondolom én, mivel az utcán nemigen találkozom ebből a fashionvilágból kilépő alakokkal. Ettől függetlenül a kifutók lényegében valamiféle álmok világát testesítik meg, így ki tudja, mekkora hatást gyakorolnak az emberi elmére. Beszédes és intő példa, amikor napjaink ünnepelt hollywoodi színésznője (ha nem tévedek Julia Roberts) elárulta az újságírónak: egyenesen szégyenli, hogy testvére elhízott, és „nem visel magáról gondot”. Ez nagyon is árulkodó kijelentés volt, amit emberek ezrei, százezrei magukévá tesznek, és talán a példáért sem kellett volna egészen Hollywoodig menni. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az emberi külsőt övező trendekben a testsúly csak egy „tétel”. Újabbnál újabb divatirányzatok határozzák meg az éppen menő testmagasságot, a derék- és csípőbőséget, a bőr vagy a szem színét, a hajviseletet, és nem vicc, még az életkort is, ami nemigen lehet több harmincnál… Próbáljunk csak nem megfelelni a divatnak!? Bizony, tolerancia nincs.
