Deák Ferenc írótól, drámaírótól, költőtől, képzőművésztől barátai és ismerősei búcsúztak el tegnap a szabadkai Városháza dísztermében megtartott gyászülésen. Siflis Zoltán filmrendező, Saša Vučinić, Szabadka polgármesetere, Ljubica Kiselički, a polgármester tanácsosa, Fekete J. József író, Vicsek Károly filmrendező, Boško Krstić irodalmár és Németh Ferenc, az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet igazgató-főszerkesztője osztotta meg gondolatait az író életéről, érdemeiről és elismeréseiről a gyászoló egybegyűltekkel. Megpróbálták másokkal is megértetni ezt a rendkívüli embert, akit gazdag munkássága során, egyenessége és szókimondása miatt számos politikai gáncsoskodás is ért. Az egykori rezsim a Légszomjcímű könyvét bezúzta, a műről készült előadást betiltotta, a Teher című filmjét pedig megsemmisítette. Deák Ferenc azonban sose adta fel, és mindvégig szívén viselte a vajdasági magyarság sorsát. Művészetét, Fekete J. József a befelé jegesedő szív művészetének nevezte.
napvilágot látott első verse, a következő évtől pedig számos műve jelent meg, és megindult a díjözön is. Művei közül emlékezetünkben maradnak többek között az Áfonyák, a Légszomj, a Teher, a Határ, a Bolygótűz, a Hanemlenneszerelem, a Parlag, a Trófea, de akik Dönci, az önmagát kereső mackó kalandjain nőttek fel, bizonyára továbbadják ezeket a kedves verses meséket saját gyermekeiknek. Deák Ferenc gazdag pályafutása során mindenkihez írt, a gyerekektől kezdve az idősekig. Tavaly Szabadka díszpolgárává avatták.
Vasárnap virradóra hunyt el, hamvait a legszűkebb családi körben fogják Fruška Goránál a Dunába szórni.
