2024. szeptember 3., kedd

Kevesebben, kevesebbet kapnak

A szabadkai Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület fennállásának 20. évét ünnepelte, ezután pedig a pályázatok elbírálásával foglalkozik majd
Kovács Károly, a KODDE elnöke (fotó: Molnár Edvárd)

A jubilálási ünnepségen Kovács Károly, a KODDE elnöke azt mondta, hogy legjobb lenne, ha az egyesületükre nem is lenne szükség. Ez ugyanis azt jelentené, hogy nincs nélkülöző tanuló. Sajnos még semmi jele annak, hogy erre sor kerülne a jövőben, és nemcsak a diákok, hanem az egyesület is nehéz időszakot él meg. Kovács Károly arra emlékeztetett, hogy egyesületük a háborús időket is átvészelte, és reméli ezen is túl lesznek. Először tehát a jelenlegi helyzetről kérdeztem:

– Lezárult az idei pályázatunk, amelyre ezúttal csak középiskolások pályázhattak. Ez az MNT stratégiájának köszönhető, amellyel lefedte a felsőoktatást. Nehéz időszak elé nézünk így is. Míg az előző években 22–25 millió forint támogatást kaptunk, idén csupán ötmillióra lehetett pályázni, és ezt kell beosztanunk. A jövőben más országok forrásaira is kell építenünk, nem csak az anyaországiakra, továbbá nyitni szeretnénk a tartomány, a köztársaság és a civil összefogás felé is. Idén több mint nyolcszáz pályázat érkezett, és az elkövetkező napokban eldől, hány diák mekkora ösztöndíjat kap. A segélyt legkésőbb karácsony tájékán vehetik át egyszeri vagy kétszeri alkalommal, a tavalyi évhez képest kevesebben és kevesebbet.

Mik a következő lépések?
– Kidolgozzuk a stratégiát, amellyel nagyobb támogatást szerezhetnénk. Abból a pénzből, amelyet a Bethlen Gábor Alaptól nyertünk, foglalkozásokat is indítanánk a középiskolásoknak, de ez még alakulóban van. Kisebb csoportoknak gondoltunk beindítani magyar és matematika magánórákat, továbbá a számítógépezést. Ezzel a szabadkaiak járnának a legjobban, és azok a vidékiek, akik Szabadkán tanulnak, mert nincsenek irodáink szerte Vajdaságban, ahol megszervezhetnénk a műhelymunkákat.

Visszatérve a pályázatra, milyen kritériumok alapján történik a pontozás?
– Figyelembe vesszük a tanulmányi eredményt, hogy három- vagy négy éves iskolába jár-e a tanuló, szülei munkaviszonyban vannak-e, mekkora a fizetésük, és van-e más pénzforrása a családnak. Azt is, hogy naponta hány kilométert utazik, hol lakik, és van-e neki vagy családtagjának betegsége, fogyatékossága. Támogatjuk azokat a kirívó eseteket, amikor sok gyerek él egy családban, de legtöbb esetben sajnos maximum kettő a gyermekek száma, és ritka eset, hogy mindkét szülő munkaviszonyban legyen.

Sikerül leellenőrizni, hogy a pályázatokon leírtak fedik-e a valóságot?
– Az egy örökös probléma. Valamennyire leellenőrizhetjük a dokumentáció és az önéletrajz alapján, de nem utazhatjuk körbe Vajdaságot. Minden évben elnézést kérek azoktól a diákoktól, akik megérdemelnék az ösztöndíjat, de nem kapják meg. Ez viszont nem csak az egyesületen múlik, azok lelkiismeretén is szárad, akik valótlanságokat írnak a pályázatukba, és ezzel megvonják a segítséget olyanoktól, akik tényleg rászorulnak.